2013. február 10., vasárnap

Túl az első cukormentes héten

Írtam már a Zizi blogján található februári kihívásról. Megosztanám veletek az eddigi tapasztalataimat.

A hét meglepően könnyen elment, így édességek nélkül is :) Nem okozott különösebb gondot, hogy ellenálljak a kísértésnek.

Ismét rájöttem, hogy mennyi bolti élelmiszer (kenyerek, felvágottak) tartalmaz cukrot. Ha valaki cukormentes diétára adja a fejét, érdemes alaposan átvizsgálni az élelmiszerek cimkéjét és kerülni mindent, amiben cukor van.

Mivel csak sós reggeliket ettem a héten, a szokásoshoz képest később tört csak rám az éhség ebédidőben. Nem szökött olyan hirtelen az egekbe a vércukor szintem és nem éreztem soha, hogy hirtelen fogott volna el az éhség. Bár az ebédek után hiányoltam a desszertet, mint levezető fogást, de nem kifejezetten az édes íz hiányzott, hanem a megszokott, berögzült rituálé. Észrevettem, hogy néha "jutalom-szerűen" is fogyasztok édességet (tipikusan a délutáni teámhoz). Ha pl. végeztem a vasalással, vagy befejeztem a takarítást, akkor jól esik leülni egy teát meginni és ilyenkor automatikusan nyúlok egy szelet sütiért, vagy kekszért. Ezek elhagyása semmilyen hiányérzetet nem okozott. Hetente kb. 1-2 ilyen alkalom volt eddig, de úgy döntöttem ezeket a nasikat végképp száműzöm az életemből, mert teljesen feleslegesek. Ha nagyon hiányozna ilyenkor a nyalánkság, inkább gyümölcsöt fogok ezentúl enni. Ritka, kivételes alkalmakkor (pl. vendégség, barátnős kávézás, ünneplés) persze az ilyen kis "bűnözések" is beleférnek.
Meglepett, hogy mennyire kiéleződik az ember érzéke mindenre, ami kicsit is édes. És a cukor elhagyásával, sokkal jobban értékeljük a kevésbé édes ételeket is. Pl. ráeszméltem, hogy milyen édes a kukorica, a borsó, a sütőtök és a cékla. Rájöttem, hogy a borsófőzelékbe teljesen felesleges cukorot tenni, ha egy részét leturmixoljuk, akkor ugyanolyan édes hatást érünk el, mint a hozzáadott cukorral (már aki édesen szereti a borsófőzeléket :) és az ízen túlmenően, a látvány is sokkal szebb: a fehér főzelékben úszkáló borsószemeknél százszorta jobb vizuális élmény a turmixolt élénkzöld főzelék látványa. Arról nem is beszélve, hogy ez utóbbi módszerrel akár a rántás elkészítését is elhagyhatjuk, hiszen a turmixolt rész elég sűrűséget ad a főzeléknek.
Amit még észrevettem, hogy sokszor akkor eszem édességet, amikor igazából csak szomjas vagyok. Szerintem alapból sok folyadékot fogyasztok. Napi kb. másfél liter vizet iszom. Az elmúlt héten még többet, kb. két-két és fél litert naponta.

Bevallom, pénteken már nagyon hiányzott a sütés. Nem a sütik. A sütés. Készítettem is egy borzalmas cukormentes muffint, ami pár falat kóstolás után a kukában landolt. De nem adtam fel. Szombaton elkészítettem saját kútfőből egy újabb muffint és ez már nagyobb siker volt. Igazán finomra sikerült. Egyáltalán nem hiányzott belőle a cukor. Az állaga és az íze is olyan volt, mint az "igazi" muffiné. Le is írom a receptet!
Mérjünk ki 70 g lisztet, 30 g zabpelyhet, 1 teáskanál sütőport, fél teáskanál fahéjat és keverjük össze. 60 g vajat olvasszunk meg és törjünk össze egy érett banánt. 50 g mazsolára engedjünk annyi vizet, ami épphogy ellepi és dobjuk egy percre a mikróba, a legmagasabb fokozatra, aztán turmixoljuk össze. Keverjünk habosra két tojást és adjuk hozzá az olvasztott vajat, banánt és a mazsolás masszát, majd keverjük jól el. Adjuk hozzá a lisztes keveréket. Keverjünk párat rajta és töltsük muffinformákba. 160 fokon 20 perc alatt süssük készre. Nekem ebből 11 közepes nagyságú muffinom lett.



Nagyon hálás vagyok Zizinek, mert ez a kis böjt rádöbbentett arra, hogy mennyiszer eszem feleslegesen édességet. Ezen - hosszú távon - mindenképpen változtatni szeretnék.
Megjegyzés küldése