Nóri szösszenetek

Balázs múlt vasárnap elutazott egy hétre New York-ba. Így most Nórival kettesben vagyunk itthon. Hogy Balázs se maradjon le semmiről, minden nap megírtam neki, hogy Nórika miket mondott. Úgy gondoltam, veletek is megosztom ezeket a szösszeneteket.

A délutáni alvása után öltöztettem Nórit és mondta, hogy "alvós zokkó" (azaz alvós zokni).

Kérdeztem ebéd után, hogy mit ettünk. Mondja "tísztaaa" (azaz tészta). Kérdezem, hogy mivel ettük (célozva a csemegeubira), de az jött válaszként, hogy "kanállal". És milyen igaz :)

A Kingutól kapott karkötőkkel játszott. Van köztük két fehér, két lila és egy zöld. Hallom, hogy mondja "a zöld hiányzik". És tényleg: az ágy alatt volt.

Uzsira csak egy fél narancsot evett. A másik felét is felszeleteltem és egy pici tálkába tettem. Nemsokkal vacsi előtt kiszúrta a tálkát és mondta, hogy "kéj naancso". Kérdezem: Ki kér? Mire Ő: "Lécz Nója kéj naancso."

Hozta a jelmezbálos Bogyó és Babóca könyvet és most nem azt mondta, hogy "jemezbá", hanem, hogy "cébadobáás" (merthogy a tornaversenyes mese is abban van, amiben Bogyó célba dob).

Mikor indultunk sétálni a liftben igazgattam magamat és megkérdeztem: "Nóri, na milyen vagyok?" Mire jött a válasz: "Szép!" (Oooolvadoztam!)

A Tescoba menet beugrottunk egy könyvesboltba. Nóri a gyerekkönyveknél lázba jött. Levett egy könyvet és ezt mondta: "Anyuska, ide nézz, dele, csüccs ide!" Fogalmam sincs, hogy az anyuskázás honnan jött, de nagyon édes volt!

Egyik reggel kimentünk a Tesco-ba vsárolni. A kereszteződéseknél elengedtek minket az autók. Mondtam Nórinak, hogy integessen nekik (megköszönve, hogy megálltak nekünk). Úgy örültek neki a sofőrök :) :) :) Visszaintegettek Nórinak.
Bár Nóri igazából a kocsiknak intett, mert nem látta, hogy ki vezeti őket. Mindenesetre nagyon jól jött ki. Illetve integetett egy kukásautónak is. Az abban ülők is úgy megörültek. Vigyorogtak, visszaintegettek. Tök jó érzés volt, hogy egy ilyen aprósággal örömet okoztunk másoknak :)

Ha grimaszolok, vagy hülyülök, rendszeresen mondja, hogy "Anya vicces" és közben nevet. 

Kedd este a vacsinál emlegette Balázst. Mondtam neki, hogy apa még mindig dolgozik, messze és hogy még soká jön haza. Erre mondta, hogy "Apa dolgozik" és hogy "Ötöt kell aludni"... ugyanis előző nap egyszer elmondtam és mutattam a kezemmel, hogy még ötöt alszunk mire jön haza Apa és ezt így megjegyyezte. Nem is gondoltam volna!

Este vacsora után amíg én elpakoltam, Ő játszott és hallottam, hogy ezt mondta: "Merre jár a Pál?" Megálltam és megkérdeztem, hogy mit mondtál? Megint mondta: "Merre jár a Pál?"... A Szil szál szalmaszál, Tengerecki Pál-os vers/dalból idézte vissza ezt a sort.

Vacsora után, mondta, hogy "Vége". Elvettem előle a tálcát és mondta, hogy "Köszönöm szépen!" Merthogy az utóbbi napokban szoktam mondani (ha el nem felejtem) az étekzések után, hogy "Ilyenkor azt mondjuk, hogy Köszönöm szépen, nagyon finom volt!" Ezek szerint nem feleslegesen koptatom a nyelvem :)
Egy nappal később teljesen magától mondta a vacsora végén, hogy "Köszönöm szépen! Finom volt!" Azóta is rendszeresen megköszöni az étkezések végén az ennivalót.

Csütörtök reggel mondta, hogy "Apa, dolgozik, Hármat kell aludni" mondtam, hogy már csak kettőt. Később aznap magától említette, hogy "Ketteset kell aludni." :)

Délután pelenkáztam és kérdeztem, hogy "nem túl szoros a pelus?" Mire Nóri: "kényelmes" :)

Készítettem este Rooibos teát magamnak, látta, hogy veszem ki a filtert és mondta: "filter".

Matatott a cupik között, majd kivette a rózsaszín elefántot és azt mondta: "Kedvencem". Mosolyogtam. Ő folytatta: "Ezt szeretem." (Cukker!!!!)

Adtam neki a Rooibos teából és pár korty után kérdeztem, hogy "Kérsz még teát?" Mire válaszolt, hogy "Nem köszönöm!"

Pelusoztam és a pelenkázón hagytam, amíg egy lépésre tőle a szekrényhez léptem. Közben figyelmeztettem, hogy "Óvatosan!" Mire Nóri folytatta: "Nem moccansz!"

Egyik reggel öltöztettem, megfogtam a talpait és tök hidegek voltak. Mondtam, hogy jajj de hideg, mire Norci nevetve hozzátette: "Jégcsap."

Hívott olvasni: "Anc mese!" Mondtam, hogy "Megyek, megyek...". Mire Nóri: "Dele ide kincsem!" :)

Aztán máskor megint szólít, de épp valamit csináltam és nem tudtam menni. Mondom: "Mindjárt megyek!" Nóra folytatja: "Fél pillanat!"

Nóri dumál

Mióta otthon voltunk Nóri egyre többet dumál. Szinte minden nap mond valami újdonságot. Kezd rövid mondatokban beszélni. Néha már mond ragokat, használ jelzős szerkezeteket és a különböző igeidőket is használja. Ez egy nagyon édes korszak. Csak kapkodom a fejemet, hogy milyen gyorsan fejlődik. Tényleg élmény minden új szó, minden új mondat, minden próbálkozás.

Jöjjön néhány szösszenet:

Vonatosat játszunk. Kapott Nóri egy IKEA-s vonatpályát, néhány vonattal együtt. Ezekből építünk pályát és tologatjuk a vagonokat. Közben mindig éneklem a "Megy a gőzös"-t. Egyik nap meg-megálltam a sorok végén, hátha Nóri majd befejezi az adott sort, de várhattam... Norcit ugyanis nem nagyon érdekelte a dolog. Majd a szokásos befejezés "Elől ül a masiniszta, Ki a gőzöst, ki a gőzöst igazítja." helyett úgy énekeltem, hogy "Elől ül a masziniszta, Hátul meg a krumplifejű palacsinta." Mondanom sem kell, hogy ezt azonnal ismételte utánam. Majd rögötn mondta, hogy "Nóra kér palacsincsin". Ezt addig mondogatta, míg este 7-kor neki nem álltam palacsintát sütni...

Másik éneklés alkalmával történt:
Anya: - Boci, boci
Nóri: - Taaar.... kaaaa...
Anya: - Se füle, se
Nóri: - Faaaar.... kaaaa...
Anya: - Odamegyünk
Nóri: - Laaaak... taaaaa...
Anya: - Ahol tejet
Nóri: - Kaaaap... taaaa...

Mostanában, hogy sokszor szívtuk Nóri orrát, az orrszívás után mindig adtam rá puszit neki és megkérdeztem, hogy "jobb?". Pár nap elteltével a puszi után magától mondta, hogy "jobb" (azaz "lobb"). Azóta is a vigaszpuszik után rögtön mondja, hogy "jobb" :)

Múlt héten tanítgattam Nórinak a teljes nevét, de nem sok sikerrel. Majd egyik nap paradicsomos gombócot főztem. Együtt néztük ahogy főnek a gombócok. Megkérdeztem Nórit, hogy ki eszi meg ezt a sok gombócot. Mire jött a válasz, hogy "Lécz Nóra" :)
Azóta már többször is mondta a teljes nevét. Egyik nap pl. pelenkázás közben mondta, hogy "Lécz Nóra lába csupasz" :)

De ilyeneket is mond már:
"Apa nincs, apa dolgozik, apa este jön."
"Apa nincs, elment vonat, dolgozik."
"Most nem szeretne." (ez szeretnék akar lenni)
"Baba eszik fincsiség."
"Baba éhes, pocó éhes, hamm, hamm."

Az egyik nagy kedvencem, amikor hív minket és szól, hogy "Anc/Apa dele, dele, csüccs ide!"
Ma ebéd közben mondta, hogy "csupa krumplifőzelék" (és közben mutatta a kezét). Fürdéskor pedig egy flakonnal játszott és ahogy öntötte ki belőle a vizet, mondta, hogy "Odanézz, sok-sok bubi!"
De nem is folytatom a sort, mert rengeteg dolgot mond, ismétel, kommentál. Sokszor egyes szám harmadikként emlegeti magát. Cukker! :)

Ezeken kívül már sok mondókának és dalnak ismeri a sorvégeit. Illetve egy angol dalocska első sora is megy már neki:

Egyik nap letettem délután aludni, de hallottam, hogy még játszik, ezeket mondta közben: "egyik láb, másik láb, kettő van, fincsi (???), mackó itt, fincsi, tente, most tente, egyik, másik, utolsó." De nagyon hosszan mondogatta a szavakat, csak ezeket sikerült megjegyeznem.

Az alapszótárában már benne van a kérem, köszönöm, szívesen, tessék, bocsánat és próbálja mondani azt is, hogy egészségedre (miután tüsszentünk).

Vannak "Nóri szavak" is. Ezek közül a kedvenceim a "zives" (azaz vizes) és a "bocsáta" (azaz bocsánat) :)

A beszéden kívül nagyon jól halad a halandzsázásban is. Néha elkezdi és percekig csak mondja, mondja a magáét. Nagyon édes! Imádom! Hétvégén sikerült is egy kicsit ebből elkapnom:

És akkor még egy videó. Ezúttal dínókkal dekoráltuk ki Nóri falát (Ő választotta ezeket a matricákat). Nagyon szereti, midnen nap többször is megnézzük őket:

Karácsonyi beszámoló

Lassan, de biztosan kilábalunk a betegségből. Én még esténként kicsit köhögök, de a kezdeti hörgésekhez, torokkaparós köhögésrohamokhoz képest ez már semmi. Nórika is gyógyulóban van, már alig kell szívni az orrát.

Még nem is írtam a karácsonyunkról.

Nagyon jól éreztük magunkat! Jó volt ismét a családdal lenni, közösen díszíteni a karácsonyfát, csomagolni az ajándékokat, énekelni a "Mennyből az angyal"-t, nagyokat beszélgetni, marékszámra enni a földimogyorót, tálból kanalazni a friss mákosgubát, húgomékkal késő estig filmet nézni, anyuval nagyokat nevetni. Jó volt látni, hogy Nóri élvezi a társaságot, hogy napok alatt több szót tanult, mint az elmúlt hónapokban összesen. Megható volt látni, hogy milyen nagy kerek szemekkel nézi a karácsonyfát és mindennél többet ért a hatalmas mosoly az arcán, amikor mindannyian körbeálltuk a fát és együtt elénekeltük a "Kis Karácsony"-t. Jó volt látni a gyerekeket. Rácsodálkozni, hogy már megint mennyit nőttek, hogy mennyit változtak. Teljesen ledöbbentem, hogy Livikének már milyen csodaszép derékig érő a haja és hogy milyen illedelmes, figyelmes, hogy olyan szavakat ismer, hogy az agyamat eldobom. Meglepett, hogy Árminka egyre szebb, de komolyan, ilyen szép kisfiút még nem láttam.

Szóval ismét magunkba szívtuk a család melegségét, a szeretet, a meghitt pillanatok varázsát és feltöldődtünk.

Nem tudom nektek megfogalmazni azt a várakozással teli érzést, amikor az autóban közelítünk Kisterenye felé. Az autópályát elhagyva sorolom magamban a falvak nevét, hogy még mi van hátra. Gyönyörködöm a Mátra lábában meghúzódó apró, kopott falvakban. Minden évszaknak megvan a maga szépsége. Az idei fehér karácsonynak nagyon örültem. A hólepte táj mesés volt. Mikor Pásztóhoz érünk, sok-sok kedves gimnáziumi emlék felelevenedik bennem. Eszembe jut, milyen jó is volt itt gimnazistának lenni és ráeszmélek, hogy milyen rég is volt... Pásztónál már türelmetlen vagyok, hiszen már csak 20 perc és otthon vagyok. Majd jön Mátraverebély, a nagybátonyi elágazó és jönnek sorra az ismerős épületek: a régi Skoda üzelt jobbra, a bicikliüzlet balra, a MOL kút jobbra, mellette a Lidl, az uszoda, ezekkel szemben az üzeltsor, majd az ABC, a lakótelep, a másik oldalon sorban a kis házak, néhányban tudom is, hogy kik laknak, aztán megint balra az emlékmű és már csak egy kereszteződés és ott a házunk, bekanyarodunk és meg is érkeztünk. Végre itthon vagyunk!
Apukám azonnal megjelenik az ajtóban, vidáman dúdolászva közelít és már veszi is ki a kezünkből a csomagot. Segít felvinni a bőröndöket. Anyu is jön, mellette Kingu, mindenki örül. Örülünk egymásnak és annak, hogy előttünk áll pár nap, amit ismét együtt tölthetünk.
Ahogy belépek, megcsap az otthon illata. Belebújok a kikészített papucsomba és már visz is a lábam. Szinte súlytalanul lépkedek. Mindegy, hogy merre megyek, hiszen a ház minden szegletét, minden zegét-zugát pontosan ismerem. Itthon vagyok! Megérkeztem!
Hirtelen nem számít az utazás, a repülőút fáradalmai. Nem számít az autózás, hogy olyan sok cuccot kell cipelni. Minden gondot feledtet, hogy a szeretteimmel lehetek, hogy átölelnek, megpuszilnak, hogy ott folytatjuk, ahol pár hónapja abbahagytuk.
És akkor jönnek a kérdések, a válaszok, egymás szavába vágunk, buta poénok repkednek, amin mindenki jót nevet, gyorsan jár a nyelvünk, peregnek a szavak. Balázs már követni sem tudja miről beszélünk, de mi csak mondjuk. Egyre gyorsabban, egyre hangosabban, egyre nagyobb nevetéssel.

Nem számít az ünnep, mert számomra ünnep minden alkalom, mikor látom a családomat. Az, hogy most ezt épp karácsonynak hívjuk, nekem nem számít.
És boldog vagyok.

Ilyenkor nem gondolok arra, hogy csak pár napig tart ez a mesés állapot. Csak élvezem, hogy pár napot itthon tölthetek és hálás vagyok, hogy van egy hely, ahol rám mindig ez vár.

B.U.É.K.

Remélem mindenkinek jól teltek az ünnepek!

Mi 21-én utaztunk haza, Magyarországra és 30-án jöttünk vissza. Már az utazás után éreztem, hogy valami motoszkál bennem és sajnos tegnap reggel iszonyú torok- és fejfájásra ébredtem. Így a tegnapi napunk elég ramatyul telt, főleg az enyém :(
Alig tudtam kikelni az ágyból. Szerencse, hogy Balázs itthonról dolgozott (már amennyit tudott).

Nóri is kicsit beteg, folyik az orra, illetve sokszor be van dugulva. Napközben és este hatalmas sírás és harcok árán, szívjuk neki. Szerencsére más baja nincs, remélem megússzuk ennyivel a dolgot.

Engem az utazás és most ez a megfázás eléggé levert a lábamról. Nóri is nyögi még az utazás fáradalmait, így tegnap délelőtt és délután is aludt, összesen 4 órát. Este 10-kor aludt el. Miután Norci elaludt, Balázzsal kihúztuk a nappaliban a sarokülőt, befészkeltük magunkat és egy rendelt pizza, sültkrumpli, gyümölcslé (és az én esetemben Neocitrán) kíséretében megnéztük a My Fair Lady-t :) Éjfélkor hallottuk, hogy tüzijátékoztak a kikötőnél. Sajnos a lakásból nem láttuk. Szóval nagyon nyugis szilveszterünk volt.

Ezúton szeretnénk minden kedves blogolvasónknak boldogságban, erőben, egészségben gazdag új évet kívánni!