2012. január 30., hétfő

1 évesen

Hjajjj el se hiszem, hogy már 1 éves Nóri. Nagyon gyorsan szaladnak a napok, a hetek. Az elmúlt pár hétben pedig rengeteget fejlődött Nórika.

Megpróbálom összefoglalni, hogy milyen újdonságokat csinál, de biztos lesz olyan, amit kihagyok.

Reggelente, amikor kikisérjük Balázst a lifthez, integet. Már nem kell noszogatni, csak mondom neki, hogy apa megy el és már lóbálja is a kis kezét. Kérésre tapsol, csettint, csurizik (ez nagy kedvenc! Aki hozzám hasonlóan nem ismerné ezt a szót, ez az, amikor "szorítunk", azaz a mutató és a középső ujjunkat keresztezzük - angolul fingers crossed), integet, puszit dob, puszit ad. Látni, hogy egyre többet megért abból, amit mondunk. Érti már, ha azt mondjuk, hogy "Gyere!", "Jössz?", "Hol van Apa/Anya/a maci".

A játékaival nagyon jól eljátszik. Elvan velük akár egy órát is, persze azért kell neki a társaság. Tehát látnia, vagy hallania kell bennünket. De nyugodtan meg tudok főzni, vagy tudok mellette vasalni, takarítani stb. Ő pedig szépen játszik a járókában. Próbálom őt bevonnni a napi teendőkbe. Mindig elmondom, hogy éppen mit csinálok. Ha pl. sír, hogy vegyem ki a járókából, de épp nem érek rá, akkor elmagyarázom, hogy most főzök, de pár perc múlva kiveszem és odahozom a konyhába, addig pedig énekelek neki. Az mindig megnyugtatja. De néhány napja együtt teregettünk. A kis kádjába szoktam kiszedni a nedves ruhákat. Nórit kiteszem egy plédre a kád mellé és megkérem, hogy adogassa nekem a ruhákat. Ő mindet kiszórja a földre, majd szépen egyesével nekem adja. Ha végeztünk, megdicsérem és megköszönöm a segítséget :) Azt mondanom sem kell, hogy így kétszer annyi idő a teregetés, mintha egyedül csinálnám, de nem hajt a tatár... És szerintem nagyon sokat fejlődik az ilyen közös házimunka során és az sem utolsó szempont, hogy mivel ez nem "igazi játék", így érdekesebb számára és nagyon élvezi, leköti. Persze van, hogy hamarabb megunja, akkor adok neki valami játékot, amíg befejezem.

A játékok közül a kedvencei: az állatos kirakó (erről szoktuk tanulni az állatok nevét, jeleit), IKEA-s műanyag poharak, a formabedobó és egy állatos könyv, amiben a tanya állatai vannak.

Persze bármelyik játékával szívesen elbíbelődik, de ezekkel elvan hosszabb időt is.


Babajeleléssel ezeket a szavakat mutatja: enni, inni, még (ha pl. kér még valamit), vége (ha valamit befejezünk pl. evést, vagy fürdést), fürdés, mandarin, szőlő, oroszlán, krokodil, majom, pillangó, zsiráf, apa és zene. Bizony! Pár hete találtunk rá a Picurrádióra, azóta azt hallgatjuk napközben. Ha nem kapcsolom be, akkor szokta mutatni, hogy "zene" és néz a távirányító felé. Amikor látja, hogy nyúlok a kapcsolóért már mozog is, táncol: imád rádiót hallgatni. Gyerekdalok, mondókák, mesék szólnak egész nap főleg magyarul és angolul, de hallottam már francia és német dalokat is.

Mozgásfejlődésben szinte ott tart, ahol egy hónapja. Még nem megy magától, de kapszkodva már ügyesen közlekedik, illetve néha elengedi a járóka rácsát és megáll pár másodpercre, de aztán vagy megint megkapaszkodik, vagy leül.

Nagyokat szoktunk hancúrozni. Nagyon érti a viccet. Szereti ha "fogócskázunk": ez úgy néz ki, hogy Balázs, vagy én (Balázzsal ezt jobban szereti játszani) kergetjük, Ő pedig négykézláb menekül, közben sikongat, nevet és néha a földre veti magát és elbújik, eltakarja magát. Vagy amelyikünk nem keregti, ahhoz szalad menedékbe :)

Pár hete kezdte azt játszani, hogy "megeteti", "megitatja" a babáját. Anyuéktól kapott karácsonyra egy ikerpár babát és azokhoz kaptunk cumisüveget, csőrös poharat, tányérokat evőeszközökkel. Már régóta mutatom neki, hogy hogyan kell a babát megetetni, megitatni, de nem nagyon érdekelte, csak rágta a játékokat. Pár hete viszont ő is elkezdte etetni/itatni a babákat. Illetve a macinak is szokott adni. Aztán rájött, hogy nekünk is lehet adni, így többször is mutatja, hogy ad valamit a kanállal, olyankor oda kell menni hozzá és ad egy falatot :) De evés közben szokott adni az igazi kajájából is. Olyan kis édes!!! :)

Evéssel most elég jól állunk. Az utóbbi napokban nagyon jól eszik. Reggel visszatért a babaműzlire, azt szokott enni 130-150 grammot. Tízóraira és uzsonnára gyümölcsöt, joghurtot, babakekszet, sonkát, vagy sajtot szokott kapni. Ebédre együtt eszünk, amit épp főzök ma pl. jambalaya lesz az ebéd (na jó, nem olyan fűszeresen, mint az eredeti, de valami olyasmi). Hétvégén gulyáslevest evett velünk. Neki leturmixoltam és mivel elég sűrű massza lett, krumplipurével kapta. Vacsorára az utóbbi napokban főzeléket eszik. Pár hete nem hajlandó megenni a kenyeret. Talán a fogzás okozta ezt és még mindig nem akarja... megkóstolja, de kiköpi. Nem erőltetem. Ha lesz majd kedve hozzá, visszatérünk rá, addig is szorgalmasan gyártom neki a főzelékeket. Ebből általában 150-180 grammot eszik meg. Napközben még kétszer szopizik és az étkezésekkor csapvizet iszik. Néha kap rooibos teát tejjel, azt is nagyon szereti. De semmilyen gyümölcslevet, ízesített babaitalt vagy cukros teákat nem kap.

A testrészek közül ezeket tudja és mutatja már: fül, orr, nyelv, fog, láb, ujjak. Ezeket már nemcsak magán, de rajtunk, illetve a babán, macin is mutatja.

Már karácsony óta játszom vele a hangutánzást: én mondok neki hangokat, Ő pedig utánam mondja. Pl. ilyeneket: na-na-na, ma-ma-ma, pa-pa-pa, bu-bu-bu, te-te-te. Pár napja pedig ha valamit tiltok neki és azt mondom "nem", határozottan elismétli, hogy "nem". Sőt, mivel gyakran nyomatékos akarok lenni és többször mondom egymás után, hogy "nem! nem! nem", ezért Ő is többször ismétli... Valahogy így:

2012. január 27., péntek

Első szülinap

Ma volt Nóri első szülinapja. Balázs szabit vett ki, hogy közösen ünnepelhessünk. Nem volt semmi különös programunk, az volt a lényeg, hogy együtt legyünk. Nóri délelőtti alvása után ebédelt, majd elmentünk egy olasz étterembe és mi Balázzsal ott ebédeltünk. Jó volt kicsit lazulni, nem főzni, beszélgetni. Balázs meglepett minket egy-egy kedves ajándékkal. Ugyanazt kaptuk Nórival: egy aranyláncot és egy medált. Nagyon tetszik! Le sem vettem! Nórika persze majd csak nagyobb korában kapja meg :)

Ebéd után odaadtuk Nórinak a tortát. Répatortát készítettem dió és datolya nélkül, hogy Nóri is ehessen belőle.

Persze mondanom sem kell, hogy nem ízlett neki... Még mindig nem rajong az édes dolgokért. Szóval Balázzsal kettesben sütiztünk, Nórika pedig mandarint majszolt közben.

Olyan hihtetetlen, hogy már egy év eltelt! Nagyon elszaladt az idő. Tavaly ilyenkor még ilyen picúr baba volt:

Most pedig már ilyen nagylány:

2012. január 18., szerda

Nem alszik, nem alszik, nem alszik... és mondtam már, hogy nem alszik?!

Amint a címből is sejthetitek valaki nem alszik. Vajon ki? Hát Nórika! Ami azt jelenti, hogy az egész kis család!

Az úgy volt, hogy mielőtt hazautaztunk az ünnepekre 1, vagy 2 alkalommal ébredt fel esténként a kisasszony. Ilyenkor megszoptattam, visszatettem és már aludt is, mint a kisangyal. Már nagyon vártam, hogy ezt a néhány éjjeli ébredést is elhagyja.

Azonban az otthonlétünk bekavart Nóri alvásszokásait illetően és az idegen környezet rossz hatással volt rá. Odahaz éjjelente 4-5-6 alkalommal is felébredt. Miután visszajöttünk ez folytatódott, majd pár napra visszaállt a régi rend. Aztán múlt hétvégén elkapott egy vírust, ami magas lázzal és étvágytalansággal járt. Emiatt napközben alig evett, ami azt eredményezte, hogy este megint sokszor ébredt. Sajnos ez az állapot még mindig tart.

Íme a tegnap esti kálváriánk: a szokásos időpontban 9-kor tettük le aludni és éjfélkor felébredt szopizni. Majd negyed 2-kor is felsírt. Gondoltam, nemrég evett, biztos nem éhes, úgyhogy csak megnyugtattam és visszatettem. Kb. 10 perc múlva megint sírt, megint megnyugtattam, visszatettem, majd újabb sírás következett, ekkor úgy gondoltam, hogy lehet, hogy szomjas, úgyhogy megint szoptatás következett. Végre nyugalom lett, de megint csak 10 percre, aztán sírás. Bementem, magam mellé fektettem a heverőre. Ott forgolódott egy ideig, teljesen rám mászott, majd kicsit megnyugodott és 10 perc után megint sírás következett. Ismét megnyugtattam, visszatettem a kiságyba, megint 10 perc nyugi következett, majd ismét sírás... Ekkor már a türelmem rég elveszett és az elmebaj kezdett úrrá lenni rajtam. Hogyaszongya: "Mi a büdös faszért nem akar aludni ez a gyerek? Mi van? Mi van? MI VAN????" Aztán erőt vettem magamon. Mély levegő! Elszámoltam magamban 10-ig... aztán folytattam a számolást 20-ig... majd 30-ig... Közben cikáztak a gondolataim, hogy mi baja lehet: fázik, melege van, átázott a pelusa, fáj a foga, valami más fáj, hiányzom neki, éhes, szomjas? Nem tudtam kitalálni mi bántja. Aztán megint átmentem, felvettem, megnyugtattam. Egy kis szünet után megint felsírt, ismét nyugtatás következett (ekkor már negyed 3-om volt), letettem és rutinosan vártam a következő sírásra, de elmaradt...

Visszafeküdtem az ágyba. Ugye azt mondanom sem kell, hogy bár hulla fáradt voltam, de olyan idegállapotban voltam, hogy nem tudtam elaludni. 3-ig forgolódtam, próbáltam a jógán tanult relaxációt alkalmazni, de nem jött össze. Aztán nagy nehezen elaludtam, majd fél 6-kor Nóri megint ébresztett. Amikor meghallottam a sírást, hirtelen azt se tudtam hol vagyok. Aztomatikusan felültem az ágy szélére és meg akartam mozdítani a kezemet, de nem ment. Nem tudtam felemelni. Kicsit vártam és szép lassan felkeltem, átmentem, megszoptattam. Majd visszaaludtam, de fél 7-kor újabb etetés következett, majd végül 7:40-kor ébredt fel Nóri.

Hát azt hittem, hogy ennek az estének, az ébredéseknek, a szoptatásoknak soha nem lesz vége... Még szerencse, hogy Balázs szokott hozzá reggel kelni, így én visszaaludhattam és 9-ig tudtam pihenni.

Így most nem vagyok teljesen zombi. Bár a lelkiállapotom elég labilis. Minden leendő szülőnek azt tanácsolom, hogy élvezzék az átaludt estéket, amíg lehet, mert amint megérkezik a szemük fénye, vége lesz a jó életnek. Persze vannak kisbabák, akik a nagykönyvben leírtak szerint átalusszák pár hetes koruk után az éjszakákat. De el kell, hogy szomorítsalak titeket: nem ez a jellemző! Illetve, ha jó alvó is a gyerek, 5-6 hónapos koruk körül minden gyerek "elromlik", ugyanis beindul a fogzás, ami eltart vagy 2,5 éves korukig és addig megy a szenvedés, hol hosszabb, hol rövidebb időkre. Közben még olyanok is befigyelnek, hogy mozgásfejlődés. Azaz, amikor a szülő örömmel, büszkén tapsikolva konstatálja, hogy a gyermek ügyesen egy mérföldkőhöz ért a mozgásfejlődésben (ilyen a megfordulás, a kúszás, a mászás, a felállás, a járás), akkor jönnek az igazán álmatlan éjszakák. Ugyanis a lurkók izomzata este, álmukban is dolgozik és gyakorol, ami azt jelenti, hogy alvásból a saját mozgásukra, csapkodásukra, mászásukra felébrednek és iradatlan sírásba kezdenek. A mászással egyidőben jelentkezik az öntudatra való ébredés. Azaz rájönnek, hogy anyától el lehet menni, hogy nem vagyunk összenőve. Ez szegénykéknek rémszitő, félelmetes, így az anyuka közelségét igénylik éjjel-nappal. Nappal ugye még nem is olyan vészes a dolog, mert együtt játszotok, összebújtok, felveszitek stb. De éjjel... sírásba kezdenek és anyuka jelenlétét követelik, mintegy "ellenőrizve", hogy még megvan anya.

Szóval az elmúlt hónapban nem sok időm volt aludni. Reményvesztettnek érzem magam. És minden szülőt, akinek a gyereke átalussza az éjszakákat sárga irigységgel hallgatok és kitartóan minden este várom a csodát!

2012. január 17., kedd

Nóri pancsol - videó

Végre sikerült meggyógyulnom! Szerencsére csak egy enyhe nátha volt! Okulva már korábbi megfázós esetből, most időben elkezdtem szedni paracetamolt (az itteni dokim szerint ezt nyugodtan lehet szoptatás alatt is szedni) és az hamar helyre tett.

Viszont hétvégén Nóri volt beteg. Belázasodott. Más tünete nem volt, csupán a láz és az étvágytalanság. Hasnoló beteg volt nyáron, a hazautazásunk előtt. Akkor azonnal vittük orvoshoz, akkor azt mondták, hogy mivel semmilyen más tünet nincs, valószínű, hogy csak egy vírus. Ez ellen nem lehet sokat tenni, várni kell pár napot és a baba szervezete magától (természetesen magas láz esetén lázcsillapítóval) leküzdi a vírust. Ha pár nap alatt nem gyógyul meg, vagy más tünet is jelentkezik, vissza kell menni. Akkor 2 nap alatt meggyógyult. Szóval most nem rohantunk vele az ügyeletre. Kapott Nurofent, ami levitte a lázát. Vasárnap még gyógyszert sem kellett adni, mert nem volt magas láza. Hétfőre pedig el is múlt a láz. Bár még az étvágytalansága megvan, de remélem pár nap alatt az is rendeződik.

Tegnap este készült ez a pancsolós videó:


Hát így élvezi a fürdést :)

2012. január 14., szombat

Balázs szülinapi tortája

Balázs szülinapjára dobostortát készítettem. Nem volt egyszerű mutatvány! Két napig dolgoztam vele titokban, de minden fáradozást megért, mert nagyon örült neki. A tortát másnap bevitte a kollégáknak. Mindenkinek nagyon ízlett. Páran még azt is megkérdezték, hogy hol vettük, ami igazán hízelgő volt számomra :)

Íme a remekmű:

7 piskótalapot készítettem, mindegyiket egy tojásból. Ebből egy kb. 24 cm átmérőjű, 12 szeletes torta lett. A krém és a karamell receptjét itt megtalálhatjátok.


Én is ettem belőle egy szeletet. Hát mit mondjak?! Tényleg nagyon jól sikerült! :)
Akinek van kitartása, némi tapasztalata a sütés területén és sok-sok szabadideje, az bátran vágjon bele. Én nagyon élveztem a tortakészítés minden percét :)

2012. január 13., péntek

Karácsony odahaza

Hol is kezdjem?... Annyi mindenről írhatnék!

Na, menjünk kicsit vissza az időben és kezdjük mondjuk ott, hogy hazautaztunk Karácsonyra! Tudom... tudom... olyan messzinek tűnik már, hiszen már túl vagyunk nemcsak a szilveszteren, de a vízkereszten, meg a három királyokon és már lassan itt a húsvét :) De azért beszámolok az otthoni élményekről!

A repülés nem volt vészes. Malévval mentünk haza, ami reggel 7:30-kor indul Dublinból, így az 5 órási busszal kellett kimennünk a reptérre, ami azt jelenti, hogy 4-kor keltünk. Kicsit izgultam, hogy hogy tudom majd felébreszteni Nórit olyan korán, de Nóri megoldotta a dolog és 3:55-kor Ő ébresztett minket :) Megszopiztattam és bár aludt volna vissza, de mivel Balázs is fel kelt, Nóri figyelmes lett a zajokra és felélénkült. Összecuccoltunk és kimentünk a reptérre. Nóri még a buszon elaludt és a reptéren is alukált egy kicsit, majd a szokásos időben 7-kor felébredt. A repülőn nézelődött, játszott, engem használt mászókának, majd reggeli után belassult, úgyhogy szopizott egy kicsit és aludt is. A leszállást végigaludta, sőt arre sem ébredt fel, hogy felöltöztettem. Direkt az otthoni látogatásra vettem neki egy anorákot, amit Balázs csak szkafandernek hív:


Nagyon jól jött az otthoni időben. Szóval ebbe csomagoltam még a repülőn, anélkül, hogy felébredt volna.

A következő napokat Budapesten, Balázs anyukájáéknál töltüttük. Nóri pár nap alatt megszokta az idegen arcokat és a nagy sürgés-forgást. Az alvással voltak némi gondok. Meg kellett szoknia az új környezetet, az idegen zajokat, a szokatlan kiságyat... így szegénykém a megszokott 1-2 alkalom helyett 4-5-6 alkalommal is felébredt és napközben és esténként is minden alkalommal altatnom kellett.


22-én lementünk vidékre a szüleimhez, ott karácsonyoztunk. Itt is kellett pár nap, mire megszokta az új dolgokat. Ami nagyon zavarta az a kutyaugatás és a kakas kukorékolása... Itt Dun Laoghaire-ben nagyon csendes környéken lakunk, így ezek az éles, hangos, idegen zajok nagyon megijesztették.

Az ünnepek jól teltek. Bár én már akkor kezdtem nagyon belefáradni a sok hajnali ébredésbe. Mondtam is Balázsnak, hogy idén nem hiszem, hogy ezt megint végigcsináljuk. Persze nagyon jó volt otthon lenni, mindig öröm hazautazni, látni a szüleinket, a testvéreket, beszélgetni, közel lenni, megosztani velük az élményt. De a kialvaltanság nagyon lefárasztott.

Karácsony napján együtt volt a család: szüleim, húgom és mi. Akkor díszítettük fel a fát, amikor Nóri délután aludt. Majd csengetett a "Jézuska" és meghozta az ajándékokat. Sok szép, kedves dolgot kaptunk. Nóri is nagyon élvezte az ajándékok bontogatását. Leginkább a csomagolóanyagok és a szalagok érdekelték :) Anyuéktól kapott egy ikerpár babát, ami első pillanattól kedvence lett. Már a dobozon keresztül meg akarta őket puszilni :) Most is sokat játszik velük.



28-án visszautaztunk Budapestre, majd 31-én Mórra mentünk tovább, ugyanis itt szilvesztereztünk a barátainkkal. Évek óta ugyanazzal a bandával szoktunk összejönni, mindig más városban, faluban bérelünk egy nagy házat és ott bulizunk. Mi a kiköltözésünk óta nem tudtunk velük ünnepelni, így külön öröm volt, hogy most ismét velük lehettünk.
Nórit fél 10-kor altattam el, vittünk neki mobilágyat és bébiőrt, így nyugodtan a szobában hagyhattuk.


Másnap mentünk is vissza Budapestre és másodikán jöttünk vissza Dublinba. Kb. 1 héttel a hazaérkezésünk után rázódott vissza Nóri az itthoni rendbe.

Viszont otthon meglepően jól evett, mi több, nagyon jó étvágya volt. Minden kaját megkóstolt és mindenből sokat evett. Mióta hazaértünk, itthon is jól eszik.

Szóval így teltek az ünnepek. Nagyon jó volt otthon lenni, de számomra fárasztó is volt.

Végül muszáj írnom pár sort az otthoni benyomásaimról. Minden alkalommal egyre szürkébbnek, fakóbbnak, kopottabbnak látom a várost, egyre fásultabbak, melankólikusabbak, reményvesztettebbek az emberek. Mikor átautóztunk Budáról Pestre az Erzsébet hídon és néztem a körutat, életemben először nem láttam benne szépet: mocskos utcák, koszos kirakatok, hatalmas reklámfelületek, sötét kapualjak, kátyús utak, fruszrált autóstársak, elfáradt emberek, az egész olyan szomorú és lehangoló volt.
Sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne a szeretteinkhez közelebb lenni, de a hazautazásaink mindig meggyőznek arról, hogy Magyarországra visszamenni ebben a pillantban hiba lenne és hogy életünk egyik legjobb döntése volt kiköltözni és meglépni ezt a kicsit sem egyszerű lépést. Siralmas, amit az utcákon látunk, amit a TV-ből hallunk. Egyszerűen szavakkal leírni nem tudom mekkora különbség van az otthoni légkör és az itteni között.

Kivételesen vártam, hogy repülőre szálljunk és hazajöjjünk. Igen, nekünk már két hazánk van: otthon, Magyarország és itthon, Dublin. Az egyikhez kötnek a gyökerek, a múlt és a tisztelet, a másik a jelenünk, jövőnk, reményünk, a mi és gyermekünk boldogulásának helye. Azt hiszem számunkra már nincs visszaút!

2012. január 8., vasárnap

Ismét Dublinban

Másodikán érkeztünk vissza Dublinba. Nagyon jól teltek az ünnepek! Kivételesen nem volt olyan rohanós az otthonlét, de azért pihenésre nem jutott sok idő. Én nagyon fáradtan, kimerülten kezdtem ezt az új évet. Tegnap óta nem is vagyok jól, sokat fújom az orromat, tüsszögök és levert vagyok. Remélem csak valami ártalmatlan nátha!

Ha lesz időm midnenképpen írok majd részletesen az otthoni élményekről, illetve arról, hogy Nóri hogy bírta az utazást, a sok jövés-menést és az idegen környezetet.

Most próbálom magamat az itthoni teendőkkel utólérni.

Az év egyébként egy nagyszerű hírrel kezdődött! Barátaink, Betti és Zoli kislánya Flóra másodikán megszületett :) Ezúton is ismét gratulálunk és sok boldogságot, egészséget kívánunk nekik! Már alig várom, hogy láthassuk a pici babucit!