2011. november 28., hétfő

Nórika 10 hónapos

Atyaég, hogy repül az idő! Nóri már 10 hónapos. Csodálatos látni, ahogy napról napra fejlődik. Egyre ügyesebben mozog, egyre jobban ki tudja fejezi magát, egyre többet megért abból, amit mondunk neki és persze egyre huncutabb :)

Sokat mozog: mászik, feláll, ül, a járóka szélébe kapaszkodva megy. Ha fogjuk a kezét, tesz néhány lépést. Nagyon szereti a játékait. Főleg a készségfejlesztő játékok jönnek be neki, bár van egy kedvenc macija is (szerintem az összes plüss játék közül az a legrondább, de úgy látszik neki tetszik :).

A játékok közül felismeri a labdát, könyvet, macit, kengurut, tyúkanyót (ez a legújabb játéka). A mondókák, dalok közül már nagyon sokat megismer. Nagyon szereti, ha éneklek neki és imádja, ha Balázs gitározik neki. Ezt egyik este vettem fel, sajnos kevés volt a fény, ezért nem túl jó a felvétel.


Már írtam korábban, hogy tanítom Nórinak a testrészeket. Most ott tartunk, hogy a nyelvén kívül mindent össze-vissza kever... Szóval folyamatban van a dolog!

A napirendünk a következő szerint alakult az elmúlt hetekben: Nóri 7 és fél 8 között ébred és ébreszti Balázst, aki egy hős, mert hónapok óta Ő kel fel hozzá reggelente. Ébredés után Balázs rendbe veszi és ad neki reggelit, majd jön a játék. 10 körül szoktam neki adni tízórait, aztán szopizik és 11 körül (múlt héten szinte percre pontosan 11-kor) elalszik. 1,5-2 órát szokott aludni. 1-kor szoktunk ebédelni. Ha jó az idő, ebéd után sétálunk, vagy bevásárolunk. 3-4 között uzsonnázik, utána megint szopizik és 4 körül megint alszik 1-1,5 órát. 6-7 között szoktunk vacsorázni és fél 9-kor visszük fürödni, 9-kor megint szopizik és utána alvás. Éjszaka még kétszer ébred szopizni egy körül és 3-4 között.

Arról írtam, hogy pár hete sikerült először felállnia magától (a rácsba kapaszkodva). Emiatt aztán az elmúlt hetekben nehezebben aludt, sokat mocorgott, félálomban is felült, felállt a kiságyában, sírt, nem tudott elaludni. Sokszor kézben ringattam el, vagy cicin altattam el. De szerencsére ez 1-2 hétig tartott csak és múlt hét óta már megint magától alszik el.

2011. november 25., péntek

Délelőtti alvás

Délelőtt 11 körül szokott Nóri elaludni. Előtte tízóraizik, szopizik, majd beteszem őt a kiságyba. Ma miután letettem aludni feltünően nagy volt a csend. Bementem a szobába és ez fogadott:


Nem úgy néz ki, mint aki álmos, ugye?!... Pedig 10 perccel később már úgy aludt, mint a bunda :)

Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 9. rész

Ott tartunk, hogy Nóri szinte ugyanazokat eszi, mint mi, kivéve amik a kornának megfelelően tiltólistán vannak. A tegnapi ebéd például töltött csirkecomb volt. Egyszerűen imádta! Nagyon szereti a sült húst! Jóízűen és sokat evett belőle.

A héten megkóstolta a sajtot is, ementálit, ez is nagyon ízlett neki. Amiket meg tud fogni, azokat inkább kézzel eszi, felcsipegeti az etetőszék tálcájáról. Már ilyen ügyes:


Tízóraira, uzsonnára gyümölcsöket, joghurtot, sajtot szokott kapni. Túrót evett már, de nem igazán szereti. Pár falatot eszik csak belőle. Vacsorára pedig általában főzeléket szokott enni.

Napközben még kétszer szopizik, a délelőtti és a délutáni alvása előtt. Az esti elalvás előtt is szopizik. Éjjel pedig 1-2 alkalommal szokott még ébredni.

2011. november 22., kedd

Csip-csip csóka...

Egy kicsit szüneteltettem a videók készítését. Sajna a kényszer vitt rá, ugyanis elromlott a telefonom. Még a wellness hétvégén történt, hogy víz érte és az érintőképernyője elromlott. Elég dühös voltam magamra. Úgy szeretem ezt a telefont és bár az elején nem tartottam fontosnak, hogy tud fényképezni, videófelvételt csinálni, tudok róla netezni stb. De az ember hamar hozzászokik a jóhoz. Szóval mostanáig egy régebbi készüléket használtam. Balázs közben beszerzett nekem egy másikat abból, amit tönkretettem.

Nagy örömömre ismét tudok videókat készíteni :) Ezt tegnap csináltam:


2011. november 19., szombat

Hosszú idő után először az éjszakában

Hosszú hónapok óta nem járok el itthonról. A terhességem elején nagyon émelyegtem. Ezeket ugye reggeli rosszulléteknek hívják, de ne tévesszen meg senkit az elnevezés, nemcsak reggel jelentkeznek a kellemetlen tünetek. Nekem hányingerem volt reggel kb. 11-ig, majd délután 4-5 körül megint rámtört a rosszullét, ami csak este múlt el. Ez ment a 11. hétig. Majd a 11. hét első reggelén felébredve mint, amit elvágtak, abbamaradt az émelygés. Ezen kívül a terhesség elején nagyon fáradékony voltam. A napi 10 órás munka után csak feküdtem, bambultam ki a fejemből és semmihez se volt kedvem.

Szóval ilyen körülmények között eszembe se jutott, hogy eljárjak itthonról. Aztán a terhességem előrehaladtával, ahogy nött a pocakom, egyre kevésbé voltam motivált, hogy elmenjek táncolni. Volt egy próbálkozásom egy salsas helyen, de egyrészt mire odaértünk már nagyon fáradt voltam, másrészt az volt a tapasztalatom, hogy nem igazán csábító a férfiak számára a kerekedő pocak. Azok a pasik se mertek, vagy akartak felkérni, akik amúgy ismertek. Persze ezen nem csodálkoztam. Balázs megivott egy sört, én élveztem a zenét és szívtam magamba a latin ritmust, tudtam, hogy egy időre ez lesz az utolsó estém azon a helyen.

Aztán Nóri születése után nemhogy erőm nem volt, de sokáig kedvem sem volt eljárni itthonról. Persze, ha vihettük magunkkal Nórit, akkor mentünk. Voltunk barátoknál vendégségben, esküvőn, mentünk wellness hétvégére, de nem szívesen indultam volna el egyedül az éjszakába. Egyszerűen nem volt rá igényem.

Pár hónapja Balázs vett Tim Minchin koncertre jegyeket. A koncert néhány hete volt. Úgy gondoltuk, hogy addigra Nórit majd rá tudjuk bízni valakire. Ez össze is jött volna, de én egyszerűen nem tudtam egy idegen emberre bízni Nórit. A hideg kirázott még csak a gondolattól is. Végül Balázs eladta a jegyemet és egyedül ment a koncertre.

Aztán a héten kaptam egy meghívót az egyik volt kollégám (ja, igen egy kis magyarázat: felmondtam a munkehelyemen, erre még visszatérek) búcsúbulijára. Jövő héten visszaköltözik Berlinbe. Nagyon birtam ezt a csajt és szerettem volna elköszönni tőle. Mellesleg egy jó alkalom lett volna, hogy találkozzak a volt munkatársakkal és hogy kimozduljak itthonról.

Mivel Nóri már jó pár hete esténként egyszer, 4-5 körül ébred fel enni, így Balázzsal meg is beszéltük, hogy elmegyek!

Úgyhogy több, mint egy év kihagyás után tegnap este először egyedül elmentem itthonról. A szokásos időpontban, 9-kor letettük Nórit aludni. Én addigra már összekészültem. Majd a fél 10-es DART-tal bementem a városba. Furcsa volt egyedül, a babakocsi nélkül, este utazni a DART-on :) Eszembe jutottak a hideg, sötét reggelek, amikor nagy pocakkal ugyanezen a vonalon ültem és mentem be dolgozni. Eszembe jutott, hogy az utolsó hónapokban, már vágtam a centit és alig vártam, hogy befejezzem a melót. Aztán az is eszemebe jutott, hogy azokan a szürke reggeleken a DART-on utazva mindig megmozdult Nóri. Akkor ébredt fel :) Olyan furcsa volt emlékezni arra, hogy hogy is gondoltam Nórira a születése előtt. Egy arctalan kisbaba volt és el nem tudtam képzelni, hogy egy kisbaba, egy emberi lény ki fog bújni belőlem és én leszek az anyukája. Felfoghatatlan volt! Egy csoda!

Egy rövid séta után megérkeztem a búcsúbuliba, amit egy belvárosi pub-ban tartottak. Jó volt látani a volt kollégákat. Váltottam pár szót mindenkivel. Találkoztam Judittal is, aminek külön örültem! Már 1000 éve nem láttam, jó volt kicsit beszélgetni.

11 körül érkezett egy DJ, aki hangos zenvével próbálta szórakoztatni a nagyérdeműt. Szerintem csak annyit ért el, hogy midnenki hangosabban kezdett beszélgetni. Nekem egy idő után már a torkom is belefájdult a kiabálásba. Ráadásul nem egyszerű megérteni az angolul különböző akcentussal beszélő embereket. Mindig vissza kellett kérdezni, hogy "tessék?" "hogyan?"... fárasztó volt! Ezért Juditéknak mondtam, hogy menjünk át máshova. Hova ugyan?! Hát persze, hogy valami salsas helyre.

Sajna Judit barátnője, aki most náluk van vendégségbe nem érezte jól magát, így ők csak benéztek és mentek is haza. Én viszont tudtam, hogy egy ideig megint nem fogok eljutni buliba, úgyhogy kihasználva a lehetőséget maradtam. Találkoztam néhány régi ismerőssel. Beszélgettem velük. Sokan kérdezték, hogy hova tüntem. Mikor mondtam, hogy itthon babázok, néhányuknak leesett az álluk :) Táncoltam egy kicsit, aztán fél 1 körül jöttem is haza.

Elalvás előtt még megszoptattam Nórit és nagyon rendes gyerek módjára nem ébredt fel hajnalban, csak reggel negyed 8-kor.

A munkámra visszatérve: tavaly, december közepén, a terhességem 33. hetén jöttem el szülési szabadságra (maternity leave). A fizetett szabadság 6 hónap. Ezalatt az idő alatt a teljes fizetésemet kaptam. Majd kivettem 4 hónap fizetés nélküli szabadságot. De már akkor tudtam, hogy nem megyek vissza dolgozni. A munkahelyem messze van és nem akartam Nórit ilyen piciként bölcsibe adni. Akkor mi értelme volt a 4 hónap fizetés nélkülinek?... Hát az, hogy addig is van munkaviszonyom, valamint ezután kivettem az összes szabadságomat az idei évre, ami 3 hét volt és erre az időre is kaptam fizut.
A főnökömnek már több, mint egy hónapja megírtam, hogy felmondok. Ma reggel kaptam választ, miszerint intézi a felmondásomat.

Ha Nóri nagyobb lesz majd keresek a környéken valami munkát, a legjobban egy részmunkaidős állásnak örülnék. Majd meglátjuk mi jön össze!

Egyébként ez a 6 hónap fizett szabadság nem alap mindehol. Van olyan munkahely, ami egy vasat se fizet, illetve olyan is van, ahol benne van a szerződésben, hogy a szülési szabadság után az anyukának legalább 6 hónapra vissza kell mennie dolgozni, ellenkező esetben vissza kell fizetni a szülési szabadság alatt kapott fizetést.

2011. november 9., szerda

Közvetlenség, vagy pofátlanság?

Az köztudott dolog, hogy az írek nagyon közvetlenek. Sok útikönyv is külön kiemeli ezt a tulajdonságukat, hogy az idelátogató külföldi, nehogy tolakodásnak vegye az amúgy jóindulatú közeledést. Erről már mi is írtunk többször. Én egyébként kedvelem ezt a tulajdonságukat.

Ha látják, hogy térképpel mászkálsz a városban, biztos odamennek és megkérdezik, hogy segíthetnek-e. Ha a babakocsit tolom, sokszor megállítanak, benéznek, megkérdezik, hogy hogy hívják a babát, mennyi idős, itt született-e stb. Ez engem soha sem zavart, sőt jól esik az érdeklődés, még akkor is, ha tudom, hogy ez csak egy felszínes hétköznapi dolog itt.

A mai nap, azonban ez a fajta közvetlenség átment a pofátlanság kategóribá.

A helyi bevásárlóközpontba mentünk ki Nórival pár dolgot venni. Beszálltunk a liftbe, hogy felmenjünk a negyedikre. A liftben volt rajtunk kívül egy öreg néni és egy középkorú nő. A középkorú nagyon nézegette Nórit, gondoltam, hogy kérdezni fog valamit, de nem, egyszer csak benyúlt a babakocsiba és mosolyogva, gagyogva odanyúlt Nóri kezéhez, hogy a nagyujját, amit szopizott, kivegye a szájából. Hirtelen úgy meglepődtem, hogy azt se tudtam mit mondjak, mondjak egyáltalán valamit?!... Persze nem olyan egyszerű azt az ujjacskát kivenni onnan, nem is sikerült neki. Az öreg néni erre csak annyit mondott, hogy "az túl értékes!". Én csak pislogtam és helyeseltem, hogy valóban az. Erre a másik nő megint odanyúlt és kihúzta az ujját a szájából. Na gondoltam, ebből sírás lesz! Úgyhogy gyorsan mondtam Nórinak, hogy nyugodtan szopizzon ha akar és hogy nincs semmi baj. Szerencsére nem sírt. Mindez olyan gyorsan történt, hogy a nőnek semmit se tudtam mondani, mert már szálltunk is ki a liftből.

Visszagondolva a nőci nem akart rosszat. Végig kedvesen mosolygott és finoman nyúlt Nórihoz, na de könyörgöm! Micsoda dolog ez?! Ha nem is tartja jó dolognak az ujjszopást, hogy veszi a bátorságot, hogy egy vadidegen gyerekének a szájából kivegye az ujját?!

Szóval a közvetlenségnek is van határa és ez már számomra nem a közvetlen kategória volt, ez már pofátlanság!

Nóri felállt és már mászik!

Nóri ma reggel először felállt magától, segítség nélkül. Én még aludtam mikor mindez történt, így Balázs elmesélt, hogy történt. Nóri a járókájában volt és Balázs közel húzta őt a székhez rögzített játéktartóhoz. Ez egy több zsebes tárolószerkezet. A játékokat a zsebekből egyszerűen ki lehet húzni. Miután Nóri kipakolta az alsó zsebeket, a fentieket célozta meg. Hogy azokat elérje magasabban megfogta a járóka rácsait és felhúzta magat és mielőtt még észrevette volna, már állt is :)

Délelőtt a kiságy rácsaiba kapaszkodva is felállt, ezt sikerült felvennem videóra.


Aztán a szobában játszottunk, amikor azt vettem észre, hogy már nem kúszik, hanem mászik. Igazából, négykézláb mászik :)


Mindezeknek természetes nagyon örülök, ugyanakkor eszembe jutott az is, hogy mostantól igazán végünk van... :)

2011. november 8., kedd

Átaludta az éjszakát

Nóri ma először átaludta ébredés nélkül az éjszakát. Este a szokásos időpontban tettük le aludni, 9-kor és ma reggel 7-kor ébredt.

Olyan kipihent vagyok, hogy azt leírni sem lehet :) Remélem ebből rendszer lesz!

2011. november 7., hétfő

Hozzátáplálás, ahogy mi csináljuk 8. rész

Már rengeteg mindent megeszik Nóri. Leírom, hogy mik a kedvencei! Reggelire még mindig a babaműzli a nyerő, de szoktunk neki adni gyümölcsöt is. Próbálunk átállni arra, hogy a reggelije változatosabb legyen.

Tízóraira és uzsonnára gyümölcsöt, vagy joghurtot szokott kapni. Gyümölcsök közül szereti a banánt, szőlőt, szilvát, körtét, barackot (bár ez utóbbit mostanában nem veszek, mert nincs szezonja és nem finomak) és megeszi az almát is.

Ebédre illetve vacsorára sokszor ugyanazt eszi, mint mi. Például múlt héten evett sárgaborsófőzeléket stefánia szelettel. A főzelékben a borsót jó puhára főztem és a stefánia szeletet egy villával összenyomva kapta meg. Imádta! De evett bolognai spagettit, rántott húst krumplival és rakott karfiolt is. Ezeket neki csökkentett sóval készítem, de a fűszerezése ugyanaz, mint nekünk. Vacsorára többnyire főzeléket szokott enni, ezek közül szereti a: krumpli-, zöldborsó-, sárgaborsó-, répa- és kelbimbófőzeléket.

Nem eszik még kenyérféléket, tejet, cukrosakat és persze amik a korának megfelelően tiltólistások (pl. magvak, méz stb.). Sajnos nem nagyon ízlik neki a sajt és a túró sem. De folyamatosan próbálkozunk és szerintem megjön majd a kedve ezekhez is. A joghurtot is két héten kezdte el enni, addig csak kóstolgatta.

Az étkezésekkor sokszor leteszek neki kicsi falatokat a tálcájára. Onnan próbálja azokat felcsipegetni, a hétvégén már elég ügyesen a szájába tette és evett is pár falatot így. Sokszor beleteszi a falatot a szájába, aztán ki is veszi, nem nyeli le. De már szépen megfogja az apróbb darabokat is.
Kanállal nem próbál még enni. De ha odaadom neki a kanalat, előszeretettel játszik vele, harapdálja, mindkét végét vizsgálgatja.
Ha nagyobb darab ételt adok neki a kezébe, azt általában megfogja, esetleg megnyalja, de csak párszor harapott eddig le falatokat.

Szóval étkezésekkor próbálom arra biztatni, hogy magától is fogjon meg ezt-azt és próbálkozzon enni. Egyébként ez a fajta szabadság nagyon tetszik neki. Élvezettel nyúl az ételekhez, akár bele is nyúl a tányérjába, a poharába. Fogodossa a kajákat, nézegeti, "beszél" hozzájuk.

2011. november 4., péntek

Ősz a parkban

Igaz, hogy sokat esik az eső és sokszor szürke, ködös az idő, de azért az idei nyár elég jó volt és az ősz is igen kegyes volt hozzánk.

Ma is gyönyörű napsütésre ébredtünk. Délelőtt fel is kerekedtem Nórival és kimentünk sétálni a parkba.

2011. november 3., csütörtök

9 hónapos múlt

Tegnap voltunk a 9. havi látogatáson a védőnőnél. Megmérték Nóri súlyát: 7330 g. Én ezt egy kicsit keveslem, de azt mondták, hogy ez a súly a korának megfelelő. Elmondtam a doktornőnek, hogy miket és mennyit eszik Nóri, ezek szerint aggodalomra nincs ok.

Csináltak néhány gyors rutin vizsgálatot. Megnézték Nóri csípőjét, fülét, szemeit, hasát és az izmait. Minden rendben volt. 18 hónaposan lesz a következő vizsgálat a védőnőnél.

Addig kap még oltásokat a háziorvosnál majd 12 és 13 hónaposan.

9 hónaposan így néz ki egy napunk: Nóri 7 és fél 8 között ébred (és ébreszt minket :) Balázs szokott hozzá felkelni. Nóri reggelizik, majd én is csatlakozom hozzájuk 8-9 között. Balázs elmegy munkába. Én 9 és 10 között megkínálom Nórit valamilyen tízóraival. Az elmúlt napokban evett is rendesen, általában valamilyen gyümölcsöt. 10 és 11 között elalszik 1,5-2 órát alszik ilyenkor. Majd 1-kor közösen ebédelünk. Délután 3-4 között kap uzsonnát és 4-5 körül megint elalszik. Ébredés után 7 körül vacsorázunk (többnyire Balázs ilyenkor már itthon van, úgyhogy együtt eszünk). Majd fél 9-kor fürdetjük Nórit. Fürdetés után mindig Balázs veszi redbe Nórit. Elalvás előtt Nóri szopizik még és 9 körül alszik el.

Napközben általában kétszer szopizik még, délelőtt tízórai után, illetve délután uzsonna után. Este pedig általában háromszor ébred szopizni. Én próbálom ezeket a hajnali szoptatásokat elhagyni, de minden próbálkozásom ellenére, Nóri kitartóan ébred :) De nem panaszkodhatok, mert a szopizások után azonnal vissza is alszik. Bár bevallom nagyon várom már, hogy átaludja az éjszakákat és én is 3-4 óránál többet aludhassak egyhuzamban...

Egyébként nagyon jó baba. Napközben jól eljátszik, de persze egy idő után igényli a társaságot. Ilyenkor közösen játszunk, énekelek neki vagy ha fáradtabb csak összebújunk.
Az egyik kedvenc része a napomnak, amikor Nóri felébred a napközbeni alvásaiból. Ilyenkor még kicsi kómás, bújós. Mindig az ölembe veszem és kicsit ringatom. Van hogy becsukja a szemét, szopizza az ujját és csak bújik :) Ez kb. 5-10 perc szokott lenni. Aztán lassan magához tér, nyújtózkodik egy hatalmasat, majd rámvigyorog, felül az ölemben és már dumál is, keze-láb jár és bevetésre készen áll :)

Folyamatosan teszem fel a videókat arról, hogy miket csinál már: tapsol, felül, kúszik, négykézlábra áll, így néha ringatha magát. Felismer dalokat, énekeket, mondókákat. Néhány kézjelet már ismer és használ is. Mutatja a nyelvét, fülét. A játékait már jól ismeri. Szereti a játékokat összeütni. De tényleg mindig csinál valami apró újdonságot, ma például először nézegette és fogta meg a lábujjait :)
Pár hete próbál felállni. Kapaszkodva magától feltérdel és rugózik, húzná fel magát állásba.

Tanítom neki a tárgyak, játékok, állatok nevét, kézjelét és amiről tudok dalt, azt eléneklem neki. Egyelőre a játékai közül a macit és a katicát ismeri, egész pontosan ha kéredezem, hogy ezek hol vannak, mindig megtalálja őket és néha nyúl is értük.
Azt vettem észre, hogy így, hogy több dolgot (név, jelelés, hangutánzás, dal) köthet egy adott dologhoz, jobban emlékszik rájuk. Például, ha éneklem a macis dalt már néz is a maci felé, tudja, hogy arról van szó. Aztán nem tudom, hogy ez jó tanulási módszer-e... Lehet, hogy kicsit túlterhelem szegénykét :) De nagyon szereti a dalokat.

A mondókák közül a "Csip-csip csókát" már jól ismeri és a végén a "hess-hess-hess" résznél már Ő is "hesseget" a kezével és nagyonkat nevet ilyenkor. A "Kerekecske gombocska"-t is imádja. Ha csak mondom a mondókát, már kacag, tudja, hogy csikizés következik :)
A dalok közül nagy kedvence a "Cirmos cica" ezt én néha úgy éneklem, hogy a végén valami mással helyettesítem a "jajj"-t például: "ott látom a bajúszodon, most lesz neked: Kuuukukirkúúúú!!!". Ilyenkor, ha nem a "jajj" a vége, nagyokat kacag, mintha értené, hogy viccelődök :) A másik kedvenc dala az "Ici-pici lencsi lány". Mindig végighallgatja és úgy figyel közben. Szoktam neki mesélni könyvből, olyankor is mindig figyel és hallgat, mintha tényleg tudná, hogy ez most nem játék, nem dal, ez most mese!

Update: Ma (nov. 12-én) megmértem itthon Nóri hosszát. Próbáltam pontos lenni, kb. 72 cm :)