2011. április 19., kedd

Holnap repülünk!

Holnap utazunk Magyarországra. Nórinak ez lesz az első repülőútja. Remélem minden rendben lesz. Eszembe jutott, hányszor dühöngtem, ha kisgyerek közelébe kellett ülnünk a repülőn... Most majd meglátjuk, nekünk hogy fog menni a dolog és hányan fognak fintorogni körülöttünk.

Erről jut eszembe:

2011. április 12., kedd

Ír állampolgár lett a baba

Tegnap kapta meg Nóri az ír útlevelét és ezzel együtt az ír állampolgárságot. Már régebben említettük, hogy elvileg akkor lehet egy itt született gyereknek kérni az ír állampolgárságot, ha a szülők a baba születésekor legalább három éve Írországban élnek és ezt igazolni is tudják. Igazából nem érdekelt minket az ír állampolgárság elintézése. A választójogon kívül nem nyújt semmi extrát. Nem is foglalkoztunk vele.

Jogos a kérdés, hogy akkor mégis miért kérvényeztük és hogy-hogy megkaptuk?! Ez egy szép történet, elmesélem.

Már hónapokkal ezelőtt elterveztük, hogy húsvét környékén hármasban hazalátogatunk. Meg is vettük a repülőjegyeket április végére. Három hete elmentünk a dublini magyar nagykövetségre, hogy Nórinak elintézzük az anyakönyveztetését illetve, hogy kérjünk neki magyar útlevelet. Gondoltuk, hogy 5-6 hét alatt ezt el lehet intézni. Még ha nem is kapjuk meg az útlevelet, csak ki tudnak állítani valami ideiglenes útiokmányt.
Hidegzuhanyként ért minket a hír, hogy ez nem lehetséges. Mint kiderült, magyar útlevelet csak azoknak tudnak kiállítani, akik Magyarországon vannak anyakönyveztetve. Nóri csak Írországban van anyakönyveztetve. Először el kell intézni a magyarországi anyakönyveztetését. A Magyarországon született gyerekeket pár napon belül anyakönyvezik. Gondolhatnánk, hogy a külföldön született magyar gyerekek anyakönyveztetése sem tart sokkal tovább. Hát itt jön be a bürokrácia: a külföldön született gyerekek anyakönyvezésével egy külön osztály foglalkozik, ahol állítólag túl kevés az alkalmazott, így 6-10 hetes átfutási idővel lehet számítani.

A nagykövetségen lefordítják az ír anyakönyvi kivonatot, postán (!) elküldik Magyarországra.
A Nyilvántartó Hivatalban történik az anyakönyveztetés. Ha az megvan (több hét), akkor indulhat az útlevél kiállítása, ami már "csak" egy hét. Ezek után postázzák a dublini magyar nagykövetségre, ahol csak személyesen, ügyfélfogadási időben lehet átvenni. Ez hétfő/szerda/péntek délelőtt van, úgyhogy aki nem olyan szerencsés, vehet ki szabadnapot.
A magyar útlevél megszerzése így legalább három hónapba telik.

Érdeklődtünk, hogy gyorsabb lenne-e az ügyintézés, ha magán úton fordítatnánk le az anyakönyvi kivonatot, vagy ha Magyarországon vennénk át az útlevelt. Érdeklődtünk, hogy lehet-e gyorsított eljárást kérni (esetleg több pénzért). Mindenre "nem" volt a válasz. Ez ennyi időt vesz igénybe és semmilyen mód nincs arra, hogy hamarabb elkészüljön. (Persze a "semmilyen mód"-ban én kételkedek... megfelelő összeköttetésekkel valószínűleg lehetett volna gyorsítani az anyakönyveztetési eljárást, de ennek hiányában ki kell várni a sorunkat.)

Még annyit hozzáfűznék, hogy a magyar nagykövetségen két munkatárs foglalkozott aznap ezekkel az ügyekkel. Az egyikük egy fiatal nő volt, aki annyira flegmán osztotta az észt, hogy kedvem lett volna megcibálni, hogy ugyan mi a f*szt gondol magáról...? Kioktatott, hogy miért nem mentünk hamarabb inzétni, ha ez nekünk ilyen fontos. (Megjegyzem, hogy ha hamarabb mentünk volna, se lett volna kész az útlevél április végére.) Illetve mondta, hogy ez az eljárás nem bonyolult és nem macerás. Más országok ügyintézési idejével összehasonlítve ez átlagos, vagy még gyorsabb is. Semmilyen együttérzést, vagy segítőkészséget nem tanúsított. Meglepő volt, hogy pont egy nő mennyire nem tudta felfogni, hogy ez az egész hazaút miért annyira fontos nekünk.
Megkérdezték például, hogy én dolgozok-e. Mert hogy tudnának adni egyszeri utazásra szóló papírt, de az csak egy irányba érvényes, tehát vissza már nem tudnám hozni Nórit Írországba. Ki kéne várnom Magyarországon a két-három hónapot, "de hát úgysem dolgozom".
Nevetséges! De inkább felháborító.

A másik ami felháborító, hogy ehhez az egészhez mindhármunknak be kellett menni a nagykövetségre. Kifejezetten kérték, hogy Nórit is vigyük be. Több, mint egy óra volt az ügyintézés, de se egy mosdó, se egy külön helyiség nincs biztosítva, ahová el lehetett volna vonulni megetetni, vagy tisztába tenni Nórit. Hihetetlen, hogy az ember amint átlépi a nagykövetség küszöbét, rögtön a balkánon találja magát.

Végül megemlítettem, hogy utolsó reményünk az, ha kérjük Nórinak az ír útlevelet. Erre a fent említett "kedves" hölgy megjegyezte, hogy az ír útlevél kiállításának követelményeit most szigorították és hogy igazolt öt év ittlét után lehet csak kérni. Hát mit mondjak, elég keserű szájízzel távoztunk a nagykövetségről.

Mivel a repülőjegyeket már megvettük és veszítenivalónk nem volt, úgy döntöttünk, hogy kérvényezzük Nórinak az ír útlevelet. Ehhez ki kellett tölteni egy formanyomtatványt, amit a postán, vagy bármelyik rendőrörsön (Garda Station) lehet kérni. Kellett 4 db igazolványkép. Az útlevélkérő nyomtatványon kívül a Form A-t kellett kitölteni. Ez egy nyilatkozat, amiben kijelentjük, hogy legalább három éve élünk folyamatosan Írországban. Mi a GP-nket kértük meg, hogy írja alá nekünk. Hivatalos papírokkal, például közüzemi számlákkal kellett igazolni, hogy mióta élünk itt. Balázs az iratokkal elment az útlevél hivatalba, ahol személyesen leadta a kérelmünket. Postán is lehetett volna, de így pár nappal rövidebb volt az ügyintézés. Összesen 45 percet töltött a hivatalban. A kérelem útját on-line lehet követni, így már csütörtök délután láttuk, hogy a kérelmünket elfogadták.

Tegnap meg is érkezett postán az útlevél, 11 munkanappal a kérvény leadása után. Mehetünk haza!! :) Nagy kő esett le a szívünkről.

Egyébként az ír útlevél elintézéséhez többször voltunk a rendőrörsön, többen is adtak tájékoztatást. Furcsa módon mindenki, akivel beszéltünk abszolút segítőkész volt. Pontosan elmagyarázták, hogy mit hogyan kell kitöltetni, hogy a leggyorsabb az eljárás stb.
Egyszerűen elkeserít a tény, hogy minden ilyen magyar ügyintézés negatívumként marad meg bennünk. Azt elfogadom, hogy az ügyintézés hosszadalmas. Bár kicsit vicces, hogy a 21. században, az internet korában ezeket a papírügyeket odahaza még mindig postán keresztül intézik. Az viszont felfoghatatlan, hogy a hivatali ügyintézők miért ennyire bunkók. Vajon a felvételi interjún követelmény a bunkóság, a faragatlanság és a kedvtelenség?

Sokszor eszembe jut - főleg mióta Nóri megszületett - hogy mennyire sajnálom, hogy ilyen távol vagyunk a családjainktól és barátainktól. Azonban ezek az élmények mindig észhez térítenek és rá kell jönnöm, hogy bár a családtól távol lenni nagyon rossz, de Magyarországra most visszamenni hiba lenne. Mintha hátrafelé haladna az ország. Hála Istennek, hogy ilyen messziről személem azt, ami otthon történik.
Nem irónikus, hogy a magyar hatóságoknak köszönhető, hogy Nóri előbb lett ír állampolgár, mint magyar?

Update: arról, hogy végül mikor kaptuk meg Nóri magyar útlevelét itt olvashattok.
Update: az ír útlevél meghosszabbításának rögös útjáról pedig itt olvashattok

2011. április 7., csütörtök

Második havi oltás

Nóri ma kapta meg a második adag oltását. Egyet a jobb, másikat a bal combjába. Ezek a kötelező, ingyenes oltások, amiket a GP (háziorvos) ad be. Mondta az orvos, hogy valószínű, hogy az oltások után nyűgösebb lesz Nóri, illetve láza is lehet. Javasolta, hogy váltsak ki neki gyógyszert (Calpol-t), hazafelé jövet ezt meg is tettem.

Délután valóban nyűgös lett. Szegénykémnek sehogy sem volt jó. Szerencsére az ölemben elbóbiskolt. Estére hőemelkedése lett. Fürdetés után adtunk is neki az orvosságból. Ez nem volt egyszerű mutatvány. Próbáltuk neki kanállal adni, illetve cumiban kikevertem neki a gyógyszert egy kis tejjel, de minden próbálkozásunk sikertelen volt, mert a folyamatos sírás mellett nem volt hajlandó a szájába venni semmit. Majd Balázsnak eszébe jutott, hogy a D vitamin cseppentője segítségével fel tudjuk szippantani a gyógyszert és abból elfogadta. Bár kicsit sírt... úgy látszik az eper ízű szirup nem tetszett neki. Ez esti etetésre újból felment a láza, úgyhogy kapott egy újabb adag orvosságot. Szerencsére alig egy órával később már el is múlt a láz.

Legközelebb négy hónaposan kap majd oltást.

2011. április 1., péntek

A tegnapi nap fontos eseményei a kalácson túlmenően

A kaláccsal kapcsolatos sikerélményem úgy elvette az eszemet, hogy egy ennél sokkal fontosabb eseményről elfelejtettem beszámolni.

Ott kezdeném, hogy reggel ez a látvány fogadott:

Nagyon klassz dolog a tengerparton élni. A gyakori záporoknak köszönhetően gyakori az ilyen gyönyörű szivárvány. A szeszélyes időjárásnak is vannak előnyei :)

De nem ez volt a legfontosabb esemény. Tegnap Nóri fürdetése közben történt a nagy dolog. Norcit Balázs fogta, én pedig fürdettem. A pici fürdetőkendőjével megdörzsölgettem a hátát. Ez annyira tetszett neki, hogy hangosan felnevetett :). Életében először nevetett a kicsi manó. Olyan kis édes volt! Később próbáltam ezt videóra venni, de akkor már nem találta olyan mulatságosnak a dolgot.

Egyébként nagyon szépen fejlődik a pici babuci. Már rendszeresen gőgicsél, sokszor mosolyog, követi a tárgyakat a szemével, közelről felismer minket és lebiggyeszti a száját ha éneklek neki :)

Kalács

Lassan átmegy a blogunk gasztroblogba, annyi recept került fel az elmúlt napokban. De ez van! Kisbabás anyukaként két fő dolog tölti ki a mindennapjaimat: gyereknevelgetés és háztartásvezetés. Ez utóbbit tekintve, mint ahogy azt már többször elmlítettem, nekem a legnagyobb öröm a sütés :). Persze írhatnék a konyhatakarításról, a vasalásról, vagy az ablakpucolásról is, csak gondolom az senkit nem érdekel...

Szóval a múlt hétvégén rétest sütöttem. Olyan büszke vagyok magamra, mert én gyúrtam, nyújtottam, húztam a tésztát. Ahhoz képest, hogy ez volt az első próbálkozásom, nagyon finom lett az eredmény, bár a külalakon még van mit fejleszteni.

Már a hét elején azon törtem a fejemet, hogy mit süssek legközelebb. Nem kellett rajta sokat gondolkodni. Limara blogján ismét egy nagyszerű csemegét találtam, úgyhogy tegnap a kolbászos krumplileves után ez volt a desszert.

A recepten nem változtattam semmit. Az elkészítés kicsit módosult, mert nekem nincsen kenyérsütőgépem, illetve a robotgépem dagasztópálcája megadta magát, így menet közben átváltottam "manuális módra". Hát a kézzel való dagasztás nem volt egyszerű, de nagyon megéri!

Kalácsrajongóknak mindenképp' ajánlom. Aki annyira nem szereti a kalácsot, annak pedig főleg, mert Balázs sincs oda értük, de ez még neki is nagyon tetszett. Szóval mindenkit csak biztatni tudok: kalács sütésre fel!

Én lefeleztem az adagot, amiből egy kalács lett, ez kettőnknek bőven elég volt. Íme a recept: kezdjük azzal, hogy 90 ml langyos tejet és 30 ml langyos vizet összekeverünk egy teáskanál cukorral és fél csomag (kb. 2 teáskanál) szárazélesztővel és ezt felfuttatjuk. (Természetesen sima élesztővel is működik a dolog, csak itt felénk olyat nem lehet kapni.)

Majd 30 dkg finomlisztet bele kell szitálni egy nagy tálba, ehhez adunk 50 g kristálycukrot, egy nagy csipet sót és 2 tojás sárgáját. Ezt összekeverjük és hozzáadjuk a felfutott élesztős masszát. Elkezdjük dagasztani a tésztát. Amikor elválik az edény falától, fokozatosan hozzáadunk 50 g olvasztott vajat. A liszt minőségétől függően a tészta kívánhat még némi langyos vizet, vagy lisztet.

Miután jól kidagasztottuk a tésztát (én kézzel kb. 20 percig bíbelődtem vele), meleg helyen egy kb. órán át duplájára kelesztjük. Lehet, hogy ez valami defekt nálam, de én imádom a tésztát dagasztani. Úgy szeretm formázni, gyúrni, finomítani, közben dúdolászok...

Amíg a tészta kel, előkészítjük a tölteléket. Én most csokisat csináltam, de lehet variálni: készülhet diós, mákos, fahéjas kalács is. Egy kis tálban összekevertem kakaóport, cukrot és reszelt étcsokoládét. Szerintem izlés kérdése, hogy ki mennyire szereti cukrosan, úgyhogy nem írok mennyiségeket. A lényeg, hogy jó vastagon meg kell szórni a tésztát, úgyhogy ne sajnáljuk a tölteléket.
Ha ezzel megvagyunk, keverjük habosra a két tojásfehérjét 50 g cukorral és egy pici vanília-eszenciával.

Miután megkelt a tészta, kezdődik az igazi szórakozás :) Kivágunk egy nagyobb sütőpapírt, teszünk alá konyharuhát (hogy ne csúszkáljon) és erre borítjuk a tésztát. Vékony, kb. 2 mm vastag téglalapot nyújtunk belőle.

A tésztát megkenjük a tojáshabbal, megszórjuk a csokis kakaóporral és feltekerjük, mint a beiglit.

Ezután az egyik végétől pár cm-re hosszában kettévágjuk. Így két ágat kapunk, ezeket kifordítjuk és összefonjuk őket. A sütőpapírral együtt ill. annak a segítségével áthelyezzük a kalácsot egy tepsire és még 30 percig kelesztjük.

Közben bemelegítjük a sütőt 180 C fokra és a második kelesztés után beletoljuk a kalácsot. 20 perc alatt készre sütjük. Én 10 perc után levettem a hőmérsékletet 170 C fokra.

Ha kész, megpróbáljuk megvárni míg kihül, majd szeleteljük és megpróbálunk két szelet elfogyasztása után leállni vele. Másnap is nagyon fincsi, puha. A tojáskrémtől foszlós lesz.

Tipp: ha van kenyérsütőgépünk, az elkészítést nagyban le lehet rövidíteni: minden hozzávalót beleteszünk a gépbe, az kidagasztja a tésztát, keleszti és nekünk már csak a formázással kell foglalkozni.