Hétfőn suli után belázasodtam, fájt a torkom, a fejem, úgyhogy a héten sajnos nem tudtam suliba menni... Itthon vagyok, gyógyulgatok... De ma már sokkal jobban voltam, úgyhogy tanultam :)
Múlt héten csütörtökön felhívtam az ügynökségünket, akiktől béreljük a lakást. Elég mérges vagyok rájuk, mert a beköltözésünk óta lógnak néhány dologgal. Postaláda kulcs beszerzése, a nappaliban a heverő kicserélése és hasnolók. Nagy hévvel tárcsáztam őket, hogy "na most aztán megmondom a magamét". Aztán csak egy titkárnőt értem el, aki olyan kedves volt, hogy nem akartam, hogy rajta csattanjon az ostor... Szépen, civilizáltan elmondtam a porblémáinkat. Mondta, hogy ne aggódjak, megkérdezi Simontól (az ügynökünktől), hogy mi, merre, hogyan halad és amint tud, informál. Azóta is csak hív...
Ma ismét felhívtam őket. Most egy másik titkárnővel beszéltem. Kedvesen és aranyosan mondtam neki, hogy múlt héten beszéltem már velük stb. stb. Aztán egyszercsak hirtelen elfogyott a türelmem és mondtam, hogy kezdek nagyon mérges és ideges lenni. Jó lenne, hogy ha ezt a pár dolgot, ami szerintem egy embernek kb. két telefonhívásába kerülne mielőbb elintéznék. Mondtam, hogy nevetséges és dühítő, hogy 4 hónapja ugyanazokért telefonálunk és semmi eredmény. Mondta a csaj, hogy Simon most nincs bent az irodában, de majd megkérdezi tőle, hogy mi a helyzet a dolgainkkal és majd visszahív. Mondtam, hogy valahogy nem vagyok meglepve, hogy az a majom (ezt nem mondtam :) nincs bent, de amúgy sem akarok vele többet beszélni, mert az az érzésem, hogy nem nagyon érdeklik a problémáink és nem igazán törődik ezzel az egésszel.
Persze ismét igéretet kaptam arra, hogy megoldanak mindent és majd hívnak...
Én ezt persze kétlem... De legalább megvan a holnapi program! :) Holnap ugyanis ismét felhívom őket, de ezúttal majd a fő-atyaúristen-elnök-generális-hadnagy-vezér igazgatóval fogok beszélni és jön a sírás és a hisztériaroham; Ombudsman, Hágai Bíróság :). Ha ez is eredmény nélkül marad, akkor jön a tulaj!
Sajnos nekem van egy olyan sejtésem, hogy itt mindenki magasról tesz arra, hogy a fogyasztó (adott esetben a bérlő) elégedett-e, vagy sem... Vagy, hogy megdöglött-e, vagy sem... Az érdekli őket, hogy fizessünk és kész.
Nem vagyunk alkupozícióban, mert ha sokat pattogunk, akkor legfeljebb azt mondják, hogy "Good Bye" és kb. fél nap alatt találnának helyettünk más bérlőt.
A tehetetlenség és az igazságtalanság iszonyatosan dühít!
Végső megoldás: az átok :)
2008. június 26., csütörtök
2008. június 21., szombat
Bulik, búcsú és vendégek
Holnap utazik vissza Franciaországba az egyik osztálytársam, Jade. Ennek örömére (vagy éppen bánatára, merthogy nagyon sajnálta, hogy haza kell mennie) csütörtök este, néhány baráttal együtt elhívott egy pub-ba. A pub a városközponttól kb. 15 perc sétára van északon, a sulinktól kb. 5 percre. Nagyon hangulatos, tágas pub és diszkó egyben. Este 10 után minden korsó ital 3,5 euró (más helyeken 4,5-5 euró!) és a második emeleten van egy nagy tánctér :) Mióta itt vagyunk csak salsa bulikban voltam, úgyhogy nagyon élveztem a "hagyományos" bulit. Balázs sajnos nem tudott jönni, mert dolgozott, de helyette is táncoltam! Hajnali 3 körül értem haza, úgyhogy szégyenszemre másnap nem is tudtam bemenni a reggeli óráimra...
Péntek este ugyanezzel a társasággal volt házibuli, Jade-éknél. Saggartban laknak, úgyhogy megőszültem mire busszal kiértünk... Nagyon szép kis környék!
Balázs anyukája és Dodi is aznap este érkeztek, így igyekeztem időben hazaérni. Egy kis beszélgetés és barbeque-zás után Jade hazahozott autóval.
Balázs ment ki este a repülőtérre anyukájáék elé és onnan bérelt autóval jöttek haza.
Mintha csak a Jézuska járt volna nálunk, annyi ajándékot kaptunk Balázs anyukájáéktól. Hoztak nekünk ír whiskey-t (mert panaszkodtunk, hogy itt legalább háromszor annyiba került, mint otthon), csokis nápolyit (amilyenre a múltkorában vágytam), házi sütit (nyamm-nyamm!), könyveket és egy-egy nevünkkel hímzett szakács-kötényt.
Azt terveztük, hogy ma és holnap Dublin környékét látogatjuk meg. Sajnos ember tervez, a dublini időjárás pedig végez. Ma egész nap esett, csepegett, csepergélt, zuhogott, mikor milyen kedve volt. Szóval nem tudtunk a szabadba menni. Nem estünk kétségbe :) Bementünk a városba, meglátogattuk a Jameson whiskey múzeumot, valamint tettünk egy szép nagy sétát a városban.
Délután én még találkoztam Jade-del egy búcsú teára. Szegénykém nagyon el volt szomorodva, hogy elmegy és hogy ki tudja mikor látjuk egymást újra... Volt sírás, ölelkezés és nagy búcsú... Én is nagyon sajnálom, hogy elmegy, de én önző dög vagyok, mert inkább magamat sajnálom... Kivel megyek ezek után bulizni?... Balázzsal, tudom! De ő nem szeret táncolni... Ezúttal invitálok minden kedves olvasót, aki szeret táncolni, hogy szóljon és megyünk! :)
Péntek este ugyanezzel a társasággal volt házibuli, Jade-éknél. Saggartban laknak, úgyhogy megőszültem mire busszal kiértünk... Nagyon szép kis környék!
Balázs anyukája és Dodi is aznap este érkeztek, így igyekeztem időben hazaérni. Egy kis beszélgetés és barbeque-zás után Jade hazahozott autóval.
Balázs ment ki este a repülőtérre anyukájáék elé és onnan bérelt autóval jöttek haza.
Mintha csak a Jézuska járt volna nálunk, annyi ajándékot kaptunk Balázs anyukájáéktól. Hoztak nekünk ír whiskey-t (mert panaszkodtunk, hogy itt legalább háromszor annyiba került, mint otthon), csokis nápolyit (amilyenre a múltkorában vágytam), házi sütit (nyamm-nyamm!), könyveket és egy-egy nevünkkel hímzett szakács-kötényt.
Azt terveztük, hogy ma és holnap Dublin környékét látogatjuk meg. Sajnos ember tervez, a dublini időjárás pedig végez. Ma egész nap esett, csepegett, csepergélt, zuhogott, mikor milyen kedve volt. Szóval nem tudtunk a szabadba menni. Nem estünk kétségbe :) Bementünk a városba, meglátogattuk a Jameson whiskey múzeumot, valamint tettünk egy szép nagy sétát a városban.
Délután én még találkoztam Jade-del egy búcsú teára. Szegénykém nagyon el volt szomorodva, hogy elmegy és hogy ki tudja mikor látjuk egymást újra... Volt sírás, ölelkezés és nagy búcsú... Én is nagyon sajnálom, hogy elmegy, de én önző dög vagyok, mert inkább magamat sajnálom... Kivel megyek ezek után bulizni?... Balázzsal, tudom! De ő nem szeret táncolni... Ezúttal invitálok minden kedves olvasót, aki szeret táncolni, hogy szóljon és megyünk! :)
A hét érdekességei
Hétközben jegyzeteltem, hogy mit is kéne megírnom majd, mik lehetnek számotokra is érdekesek. Íme néhány dolog!
A délutáni tanárom, Shay mondta, hogy itt Dublinban, és általában a keleti parton kevesebb halat fogyasztanak az írek, mint délen, vagy nyugaton. Ennek az az oka, hogy az itteniek tartanak az Ír tengerben fogott halaktól. A britek ugyanis szennyezik azt a vizet és az itt fogott hal minősége így nem olyan jó, sőt egyenesen egészségtelen és veszélyes. Az angol partokon egy nukleáris erőműből jön a szennyeződés és a káros anyagok... Emiatt nem szabad enni az itt fogott halból... Sőt! Ez magyarázza azt is, hogy miért születik itt ilyen sok szellemi-fogyatékos gyerek. (Persze mindehez az abortusz tilalomnak, a vallás fontosságának, az állami gyerektámogatásnak, vagy annak, hogy mindenki a másod-unokatesójával házasodik össze, semmi köze nincs...)
Aztán a héten az egyik spanyol srác behozta a gitárját és játszott nekünk. Flamenkót tanul már nyolc éve és iszonyatosan jól nyomta. Nagyon tehetséges! Mondta is neki a tanárunk, hogy ha gyakorol, üljön ki a Grafton Street-re (ami olyan, mint nálunk a Váci utca) egy kis pénzt gyűjteni. Az egyik srác rendszeresen kiment az utcára zenélni, gyakorolni és naponta legalább 50 eurót keresett, hétvégenként 100-at is... Komolyan elgondolkodtató...
Aztán egy másik órán arról volt szó, hogy mi a szerepe ma a médianak és hogy a média milyen hatással van az életünkre. Többek között arról is szó esett, hogy mit mutathatnak a TV-ben és mit nem. Az egyik példa az volt, amikor valamelyik közelkeleti országból tudósítottak a háborúról és egy olyan képet mutattak, ahol az apuka az ölében viszi a halott kisfiát. Mondtam, hogy szerintem ezt nem lenne szabad kora este mutatni, mert rossz hatással lehet a gyerekekre. Szerintem nem jó, ha egy kisgyerek látja, hogy ilyen brutális is lehet a világ. Nem azt mondom, hogy burokban kell nevelni a gyerekeket, de ha nem muszáj, nem kell őket túl korán ilyen sokkoló képekkel terhelni. Az osztályból egyedül én voltam, aki így gondolkodott. Mindenki más azt mondta, hogy egy 6-8 éves gyerek igenis tudja, hogy milyen az élet, és láthatja ezeket a képeket. Hát nem tudom... Persze mindenki a saját elvei szerint neveli a gyerekeit, de azért ez meglepett. Erre reagálva megkérdeztem, hogy akkor egy szerxjelenetet is nézhet egy 6 éves gyerek? Hiszen az is az élet része... De mondták, hogy hát azt nem, mert az más! Nem tudom... Én mondtam, hogy ugyanúgy, ahogy egy szexjelenetet, úgy egy háborús képsorozatot, vagy például a haldokló rákos gyerekekről szóló riportot sem nézetnék meg a gyerekemmel.
A délutáni tanárom, Shay mondta, hogy itt Dublinban, és általában a keleti parton kevesebb halat fogyasztanak az írek, mint délen, vagy nyugaton. Ennek az az oka, hogy az itteniek tartanak az Ír tengerben fogott halaktól. A britek ugyanis szennyezik azt a vizet és az itt fogott hal minősége így nem olyan jó, sőt egyenesen egészségtelen és veszélyes. Az angol partokon egy nukleáris erőműből jön a szennyeződés és a káros anyagok... Emiatt nem szabad enni az itt fogott halból... Sőt! Ez magyarázza azt is, hogy miért születik itt ilyen sok szellemi-fogyatékos gyerek. (Persze mindehez az abortusz tilalomnak, a vallás fontosságának, az állami gyerektámogatásnak, vagy annak, hogy mindenki a másod-unokatesójával házasodik össze, semmi köze nincs...)
Aztán a héten az egyik spanyol srác behozta a gitárját és játszott nekünk. Flamenkót tanul már nyolc éve és iszonyatosan jól nyomta. Nagyon tehetséges! Mondta is neki a tanárunk, hogy ha gyakorol, üljön ki a Grafton Street-re (ami olyan, mint nálunk a Váci utca) egy kis pénzt gyűjteni. Az egyik srác rendszeresen kiment az utcára zenélni, gyakorolni és naponta legalább 50 eurót keresett, hétvégenként 100-at is... Komolyan elgondolkodtató...
Aztán egy másik órán arról volt szó, hogy mi a szerepe ma a médianak és hogy a média milyen hatással van az életünkre. Többek között arról is szó esett, hogy mit mutathatnak a TV-ben és mit nem. Az egyik példa az volt, amikor valamelyik közelkeleti országból tudósítottak a háborúról és egy olyan képet mutattak, ahol az apuka az ölében viszi a halott kisfiát. Mondtam, hogy szerintem ezt nem lenne szabad kora este mutatni, mert rossz hatással lehet a gyerekekre. Szerintem nem jó, ha egy kisgyerek látja, hogy ilyen brutális is lehet a világ. Nem azt mondom, hogy burokban kell nevelni a gyerekeket, de ha nem muszáj, nem kell őket túl korán ilyen sokkoló képekkel terhelni. Az osztályból egyedül én voltam, aki így gondolkodott. Mindenki más azt mondta, hogy egy 6-8 éves gyerek igenis tudja, hogy milyen az élet, és láthatja ezeket a képeket. Hát nem tudom... Persze mindenki a saját elvei szerint neveli a gyerekeit, de azért ez meglepett. Erre reagálva megkérdeztem, hogy akkor egy szerxjelenetet is nézhet egy 6 éves gyerek? Hiszen az is az élet része... De mondták, hogy hát azt nem, mert az más! Nem tudom... Én mondtam, hogy ugyanúgy, ahogy egy szexjelenetet, úgy egy háborús képsorozatot, vagy például a haldokló rákos gyerekekről szóló riportot sem nézetnék meg a gyerekemmel.
2008. június 18., szerda
Honvágy
Az utóbbi napokban iszonyatosan honvágyam volt. Másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy nagyon szeretnék hazamenni.
Mi is hiányzik? Legjobban a család és a barátok. Aztán olyan megfoghatalan dolok, ami hiányát csak akkor érezni, ha nincsenek és ha nem képezik a mindennapjaink részét. Például hiányzik Budapest: a Duna, a hidak, az esti szórakozóhelyek, az "olcsó", de minőségi éttermek. Hiányzik a Mátra, a koszos vidéki utak, anyu főztje, Livike mosolya, apu dúdolászása, a friss kenyér ropogós héja... De ami a legeslegjobban hiányzik, az anyu hajának az illata. És a tudat, hogy még 16-ot kell aludni, hogy újra érezzem, elszomorít!
Nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ilyen mély és szeretetteljes a kapcsolatom a családdal, de ilyenkor hihetetlenül tud fájni a hiányuk.
Mi is hiányzik? Legjobban a család és a barátok. Aztán olyan megfoghatalan dolok, ami hiányát csak akkor érezni, ha nincsenek és ha nem képezik a mindennapjaink részét. Például hiányzik Budapest: a Duna, a hidak, az esti szórakozóhelyek, az "olcsó", de minőségi éttermek. Hiányzik a Mátra, a koszos vidéki utak, anyu főztje, Livike mosolya, apu dúdolászása, a friss kenyér ropogós héja... De ami a legeslegjobban hiányzik, az anyu hajának az illata. És a tudat, hogy még 16-ot kell aludni, hogy újra érezzem, elszomorít!
Nagyon szerencsésnek érzem magamat, hogy ilyen mély és szeretetteljes a kapcsolatom a családdal, de ilyenkor hihetetlenül tud fájni a hiányuk.
2008. június 16., hétfő
Állásinterjú
Ma voltam állásinterjún! Csütörtökön küldtem be az önéletrajzomat egy fejvadászcéghez, akik franciául és angolul beszélő marketing asszisztenst keresnek. Pénteken már fel is hívtak és ma délután kettőre beszéltünk meg a találkozót.
A pozíció betöltése gyakorlatilag minden marketinggel kapcsolatos munkát magába foglalna (kutatások, marketing anyagok elkészítése, konkurencia figyelés, sajtó figyelés stb.).
Az interjú kicsit több, mint 30 percig tartott. A fejvadász megkérdezte, hogy pontosan mivel kellett foglalkoznom az előző cégnél, hogy mit csinálok most Dublinban, meddig akarok itt maradni, stb.
Mondta, hogy Dublinban marketinges állást megcsípni elég nehéz, mert telített a piac és általában egy állást ismerősökön keresztül töltetnek be, nem szokták meghírdetni. Viszont azt is mondta, hogy a francia nyelv nagy előnyt jelent. Érdeklődött, hogy a marketingen kívül milyen munkák érdekelnének még. Mondtam, hogy rendezvényszervezés, személyi asszisztenskedés és persze a piackutatás. Szóval ha nem is sikerül a munka elnyerése, nem kell elkeserednem, mert nagyon kemény a verseny. A másik kis gond, hogy a munkahely eléggé messze esik (és most finoman foglamaztam). Ez utóbbi komoly gondot jelenthet, mert kb. 3 óra lenne oda-vissza az út minden nap. Végülis egy próbát megér!
Mondta, hogy nagyon meggyőző az önéletrajzom ("It is just perfect!" :). A tapasztalataim is tetszettek neki, úgyhogy továbbítja a cégnek az önéletrajzomat. Ha nem jön össze, akkor legalább szerzek egy kis tapasztalatot az itteni interjúztatással kapcsolatban! :)
A pozíció betöltése gyakorlatilag minden marketinggel kapcsolatos munkát magába foglalna (kutatások, marketing anyagok elkészítése, konkurencia figyelés, sajtó figyelés stb.).
Az interjú kicsit több, mint 30 percig tartott. A fejvadász megkérdezte, hogy pontosan mivel kellett foglalkoznom az előző cégnél, hogy mit csinálok most Dublinban, meddig akarok itt maradni, stb.
Mondta, hogy Dublinban marketinges állást megcsípni elég nehéz, mert telített a piac és általában egy állást ismerősökön keresztül töltetnek be, nem szokták meghírdetni. Viszont azt is mondta, hogy a francia nyelv nagy előnyt jelent. Érdeklődött, hogy a marketingen kívül milyen munkák érdekelnének még. Mondtam, hogy rendezvényszervezés, személyi asszisztenskedés és persze a piackutatás. Szóval ha nem is sikerül a munka elnyerése, nem kell elkeserednem, mert nagyon kemény a verseny. A másik kis gond, hogy a munkahely eléggé messze esik (és most finoman foglamaztam). Ez utóbbi komoly gondot jelenthet, mert kb. 3 óra lenne oda-vissza az út minden nap. Végülis egy próbát megér!
Mondta, hogy nagyon meggyőző az önéletrajzom ("It is just perfect!" :). A tapasztalataim is tetszettek neki, úgyhogy továbbítja a cégnek az önéletrajzomat. Ha nem jön össze, akkor legalább szerzek egy kis tapasztalatot az itteni interjúztatással kapcsolatban! :)
2008. június 15., vasárnap
Kerti parti és Farmer's Market
Tegnap elmentünk egy sütögetős kerti partira. Az egyik francia osztálytársnőm, Jade hívott meg minket. A buli Rathfarnham-ben volt, ami nincs messze tőlünk, de a dublini tömegközlekedés varázsa, hogy a külvárosok között csak úgy tud közlekedni az ember, ha először bemegy a belvárosba. Mi DART-tal bementünk a központba, elsétáltunk a buszmegállóhoz (majd' 10 perces séta), ott a 20 percenként járó buszra vártunk vagy 40 percet, azzal utaztunk fél órát és már meg is érkeztünk :) (összesen k.b. 2 órát utaztunk, pedig csak 6 kilóméterre mentünk, akár sétálhattunk is volna - Balázs)
Ilyen iszogatós, grillezős, beszélgetős jellegű volt a buli. Volt ott rengeteg francia, néhány német, egy román, egy lengyel és rajtunk kívül még egy magyar srác. Jókat dumáltunk, én franciául is :). Elég jól éreztük magunkat, 3 után értünk haza.
Ma ismét kimentünk a Farmer's Market-re. Vettünk sok finomságot (friss olívabogyót, cipót, almalevet, erdei gombás pesto mártást - Balázs). Én ettem igazi kínai kaját, dim-sum-ot, amihez utoljára San Fransisco-ban volt szerencsénk :).
Kiraktuk végre a fotóinkat a falra. Nagyon jól néz ki!
És tessék, a nap meglepetése: a törökök elverték Csehországot, ahogy a riporter is mondta "It is simply unbelievable!"
Ilyen iszogatós, grillezős, beszélgetős jellegű volt a buli. Volt ott rengeteg francia, néhány német, egy román, egy lengyel és rajtunk kívül még egy magyar srác. Jókat dumáltunk, én franciául is :). Elég jól éreztük magunkat, 3 után értünk haza.
Ma ismét kimentünk a Farmer's Market-re. Vettünk sok finomságot (friss olívabogyót, cipót, almalevet, erdei gombás pesto mártást - Balázs). Én ettem igazi kínai kaját, dim-sum-ot, amihez utoljára San Fransisco-ban volt szerencsénk :).
Kiraktuk végre a fotóinkat a falra. Nagyon jól néz ki!
És tessék, a nap meglepetése: a törökök elverték Csehországot, ahogy a riporter is mondta "It is simply unbelievable!"
2008. június 13., péntek
Péntek 13-a és Lisszabon
Leszavazták az itt "Lesbian Treaty" néven "elfajult" Lisszaboni Szerződést. Az írek "pofon vágták", "cserben hagyták" az EU-t -ahogy a nem kissé elfogult újságírók vélekednek. Azt hallottam, hogy a nagy kampányolások ellenére a szavazók száma elmaradt a várttól, pontos adataim sajnos nincsenek.
Na mindegy! Hagyjuk a politikát!
Nem tudom ti mennyire tartottatok a mai misztikus dátumú naptól, nekem eddig többnyire szerencsét hozott. Azzal kedődött a szerencse, hogy péntek lévén tesztet írtunk a héten tanultakból. A délelőtti órán én értem el a legjobb eredményt, így kaptam egy un. "Delfin (ez az iskolám neve) dollárt" amivel a szomszédos pub-ban egy ingyen italt válthattam ki :) -azt tudni kell, hogy egy korsó sör, vagy egy kosrsó cider (almabor) 5 euróba kerül... A suli után közösen átmentünk a pub-ba és megnéztük az olasz-román meccs végét. Az ingyen italra jogosító kupon után jött a második jó hír. Balázs hívott, hogy lenne-e kedvem vele menni New York-ba... Naná, hogy lenne! :) Július közepén ugyanis a zürrich-i irodába látogat és onnan New York-ba és ez utóbbi útjára én is elkísérem :) Mindezek után ért az igazi meglepetés! Tegnap este elküldtem pár fejvadászcéghez az önéletrajzomat és ma már fel is hívtak :) Egy marketing asszisztensi pozícióra keresnek franciául beszélő embereket. Hétfőn lesz az állásinterjú. Egy próbát megér! A munka érdekesen hangzott: a franciát és az angolt is kéne használni és az önéletrajzom tetszett nekik. Ha pedig nem sikerülne, akkor legalább szerzek egy kis tapasztalatot az itteni interjúztatásokkal kapcsolatosan! Egyébként nagyon meg voltam elégedve magammal, mert szinte mindent megértettem, amit a fejvadász mondott (angolul beszéltünk kb. 5 percet), pedig eléggé hadart. Több kérdést is feltett, még válaszolni is tudtam és egyszer sem kellett kellett visszakérdeznem :) Sikerélmény! :)
Na lássuk mit alkotnak a franciák és a hollandok! (a foci EB-n)
Na mindegy! Hagyjuk a politikát!
Nem tudom ti mennyire tartottatok a mai misztikus dátumú naptól, nekem eddig többnyire szerencsét hozott. Azzal kedődött a szerencse, hogy péntek lévén tesztet írtunk a héten tanultakból. A délelőtti órán én értem el a legjobb eredményt, így kaptam egy un. "Delfin (ez az iskolám neve) dollárt" amivel a szomszédos pub-ban egy ingyen italt válthattam ki :) -azt tudni kell, hogy egy korsó sör, vagy egy kosrsó cider (almabor) 5 euróba kerül... A suli után közösen átmentünk a pub-ba és megnéztük az olasz-román meccs végét. Az ingyen italra jogosító kupon után jött a második jó hír. Balázs hívott, hogy lenne-e kedvem vele menni New York-ba... Naná, hogy lenne! :) Július közepén ugyanis a zürrich-i irodába látogat és onnan New York-ba és ez utóbbi útjára én is elkísérem :) Mindezek után ért az igazi meglepetés! Tegnap este elküldtem pár fejvadászcéghez az önéletrajzomat és ma már fel is hívtak :) Egy marketing asszisztensi pozícióra keresnek franciául beszélő embereket. Hétfőn lesz az állásinterjú. Egy próbát megér! A munka érdekesen hangzott: a franciát és az angolt is kéne használni és az önéletrajzom tetszett nekik. Ha pedig nem sikerülne, akkor legalább szerzek egy kis tapasztalatot az itteni interjúztatásokkal kapcsolatosan! Egyébként nagyon meg voltam elégedve magammal, mert szinte mindent megértettem, amit a fejvadász mondott (angolul beszéltünk kb. 5 percet), pedig eléggé hadart. Több kérdést is feltett, még válaszolni is tudtam és egyszer sem kellett kellett visszakérdeznem :) Sikerélmény! :)
Na lássuk mit alkotnak a franciák és a hollandok! (a foci EB-n)
2008. június 11., szerda
Lisszaboni Szerződés, Foci EB, nápolyi
Holnap lesz a népszavazás a Lisszaboni Szerződés elfogadásáról itt Írországban. Mióta itt vagyunk, folyamatosan hallunk a szavazást kísérő kampányról. Nem lehet nem észrevenni, hiszen mindenhol plakátok, szórólapok és TV műsorok foglalkoznak a szavazással kapcsolatos kérdésekkel.
Nem tudom, hogy ki mennyit tud erről a szerződésről: ez végeredményében az Alkotmányos szerződés módosítása. Az Alkotmányos szerződés körül mindig is heves viták voltak. Ennek az a fő oka, hogy sokan attól tartanak, hogy az EU egy "államok feletti állammá" válik. Az ennek tulajdonított veszélyektől, hátrányoktól és fenyegetettségektől félnek. 2004-ben a hollandok és a franciák a népszavazások eredménye alapján visszautasították az Alkotmányos szerződés módosítását. További egyeztetések után viszont tavaly októberben véglegesítették a módosításokat és elfogadták a Lisszaboni Szerződésként ismertté vált egyezményt. Nagy-Britannia és Lengyelország az Alkotmányos szerződés elfogadásáért cserébe komoly előnyöket vívott ki magának. Nagy-Britannia és Hollandia is szeretné ezúttal elkerülni a népszavazást. Monsieur Sarkozy is úgy döntött, hogy ezúttal nem lesz e kérdésben francia honban népszavazás. Egyébként mi voltunk a leggyorsabbak, ugyanis 2007 decemberében a Magyar Országgyűlés elfogadta a Lisszaboni Szerződés szövegét.
A lényeg a lényeg, hogy Írországban alkotmányban rögzítették, hogy az integrációs alapszerződések módosításával kapcsolatosan kötelező nészavazást tartani.
Na most itt az ország pártjaira szakadt és ugye az egyik azért kampányol, hogy "YES", míg a másik azért, hogy "NO". Úton, útfélen osztogat mindkét oldal szórólapokat és tájékoztató anyagokat.
A "NEM" mellett az alábbi érveket hangoztatják:
- a katonai erőket meg kéne erősíteni (ami persze nem kevés kiadással jár és persze a semlegesség kockáztatásával)
- a nagy cégek érdekei könnyebben és jobban érvényesülnek
- új hatalomhoz jut az EU és így megmondhatja, hogy az egyes országok kormányai hogyan kezeljék a költségvetést és milyen módon biztosítsák a közszolgáltatásokat
- az EU, mint jogi intézmény nagyobb szerephez juthat
- és végül: a klímaváltozás ellen nem tesz semmit a Lisszaboni Egyezmény
Az "IGEN" mellett kampányolók szórólapja siralmas. Olyanokkal próbálják meggyőzni az embereket, hogy "Légy büszke, hogy ír vagy! Légy büszke, hogy európai vagy!" és ezek mellett próbálják a ködösítéseket leleplezni. Például: "a katonai erők bevetésébe az EU nem szólhat bele, mert azoknak a szabályozását csak alkotmányos népszavazással lehetne módosítani". Azt is cáfolják, hogy a kisember érdekei sérülnének, hiszen "mióta Írország az EU része, a kisemberek élete is jobb lett és az elmúlt 40 évben sok olyan törvényi szabályozás lépett életbe - az EU-nak köszönhetően - ami a munkavállalók javát szolgálta".
Egyébként maga a szerődés nagyon bonyolult és összetett. A kampányolás már régóta zajlik és nagyon kíváncsi leszek az eredményre!
Tehát az Alkotmányos szerződés körüli heves viták után, 2007 decemberében az EU 27-ek állam- és kormányfői elfogadták a Lisszaboni Szerződést és holnap Írországon lesz a világ szeme :), vagy legalábbis az EU szeme :)
Voila! Szabó Eszter tudósított. Írország, Dublin, 2008 :)
A Foci EB-ről már nincs erőm írni... Én azt hiszem a hollandoknak szavazok (na a sok szavazás!) azaz szurkolok. Olyan rossz, mert itt nincs Millenáris Park, ahol barátokkal együtt ki lehetne feküdni a fűbe, egy jó pohár sörrel és kivetítőn nézni a meccset... Itt csak sok pub van, még több ittas szurkolóval. Ennek persze szintén megvan a varázsa, de azért nem ugyanaz!
És akkor a végén még elmesélek egy roppant izgi történetet: Balázs elment ma bevásárolni és mondtam neki, hogy hozzon csokis nápolyit. Annyira nem vagyok oda ezekért, de most hirtelen olyan nápolyira vágytam, amit Balázs apukájánál szoktunk enni: csokis, finom, ropogós és abbahagyhatatlan. Hozott is egy csomag nápolyit, de a csomagoláson keresztül nem látszódott, hogy milyen és nem is volt feltüntetve az ízesítése. Nagy hévvel bontottam ki (merthogy rosszabb vagyok, mint egy kisgyerek) és kicsit féltem, hogy fehér - azaz citrumízű - lesz a töltelék (fúúúú azt nagyon nem szeretem), de csodák csodájára rózsaszínű volt! Nemcsak a töltelék (ami a puncs ízre engedett volna következtetni) de a nápolyi tésztája is rószaszínű volt. Na! Mondtam is, hogy én ebből inkább nem kérek... Aztán Balázs meggyőzött, hogy azért egy próbát megér és nem jöttem rá, hogy pontosan milyen íze van, de leginkább a fahéjra emlékeztet... Nem rossz, sőt egyenesen finom! El fog fogyni. :)
Nem tudom, hogy ki mennyit tud erről a szerződésről: ez végeredményében az Alkotmányos szerződés módosítása. Az Alkotmányos szerződés körül mindig is heves viták voltak. Ennek az a fő oka, hogy sokan attól tartanak, hogy az EU egy "államok feletti állammá" válik. Az ennek tulajdonított veszélyektől, hátrányoktól és fenyegetettségektől félnek. 2004-ben a hollandok és a franciák a népszavazások eredménye alapján visszautasították az Alkotmányos szerződés módosítását. További egyeztetések után viszont tavaly októberben véglegesítették a módosításokat és elfogadták a Lisszaboni Szerződésként ismertté vált egyezményt. Nagy-Britannia és Lengyelország az Alkotmányos szerződés elfogadásáért cserébe komoly előnyöket vívott ki magának. Nagy-Britannia és Hollandia is szeretné ezúttal elkerülni a népszavazást. Monsieur Sarkozy is úgy döntött, hogy ezúttal nem lesz e kérdésben francia honban népszavazás. Egyébként mi voltunk a leggyorsabbak, ugyanis 2007 decemberében a Magyar Országgyűlés elfogadta a Lisszaboni Szerződés szövegét.
A lényeg a lényeg, hogy Írországban alkotmányban rögzítették, hogy az integrációs alapszerződések módosításával kapcsolatosan kötelező nészavazást tartani.
Na most itt az ország pártjaira szakadt és ugye az egyik azért kampányol, hogy "YES", míg a másik azért, hogy "NO". Úton, útfélen osztogat mindkét oldal szórólapokat és tájékoztató anyagokat.
A "NEM" mellett az alábbi érveket hangoztatják:
- a katonai erőket meg kéne erősíteni (ami persze nem kevés kiadással jár és persze a semlegesség kockáztatásával)
- a nagy cégek érdekei könnyebben és jobban érvényesülnek
- új hatalomhoz jut az EU és így megmondhatja, hogy az egyes országok kormányai hogyan kezeljék a költségvetést és milyen módon biztosítsák a közszolgáltatásokat
- az EU, mint jogi intézmény nagyobb szerephez juthat
- és végül: a klímaváltozás ellen nem tesz semmit a Lisszaboni Egyezmény
Az "IGEN" mellett kampányolók szórólapja siralmas. Olyanokkal próbálják meggyőzni az embereket, hogy "Légy büszke, hogy ír vagy! Légy büszke, hogy európai vagy!" és ezek mellett próbálják a ködösítéseket leleplezni. Például: "a katonai erők bevetésébe az EU nem szólhat bele, mert azoknak a szabályozását csak alkotmányos népszavazással lehetne módosítani". Azt is cáfolják, hogy a kisember érdekei sérülnének, hiszen "mióta Írország az EU része, a kisemberek élete is jobb lett és az elmúlt 40 évben sok olyan törvényi szabályozás lépett életbe - az EU-nak köszönhetően - ami a munkavállalók javát szolgálta".
Egyébként maga a szerődés nagyon bonyolult és összetett. A kampányolás már régóta zajlik és nagyon kíváncsi leszek az eredményre!
Tehát az Alkotmányos szerződés körüli heves viták után, 2007 decemberében az EU 27-ek állam- és kormányfői elfogadták a Lisszaboni Szerződést és holnap Írországon lesz a világ szeme :), vagy legalábbis az EU szeme :)
Voila! Szabó Eszter tudósított. Írország, Dublin, 2008 :)
A Foci EB-ről már nincs erőm írni... Én azt hiszem a hollandoknak szavazok (na a sok szavazás!) azaz szurkolok. Olyan rossz, mert itt nincs Millenáris Park, ahol barátokkal együtt ki lehetne feküdni a fűbe, egy jó pohár sörrel és kivetítőn nézni a meccset... Itt csak sok pub van, még több ittas szurkolóval. Ennek persze szintén megvan a varázsa, de azért nem ugyanaz!
És akkor a végén még elmesélek egy roppant izgi történetet: Balázs elment ma bevásárolni és mondtam neki, hogy hozzon csokis nápolyit. Annyira nem vagyok oda ezekért, de most hirtelen olyan nápolyira vágytam, amit Balázs apukájánál szoktunk enni: csokis, finom, ropogós és abbahagyhatatlan. Hozott is egy csomag nápolyit, de a csomagoláson keresztül nem látszódott, hogy milyen és nem is volt feltüntetve az ízesítése. Nagy hévvel bontottam ki (merthogy rosszabb vagyok, mint egy kisgyerek) és kicsit féltem, hogy fehér - azaz citrumízű - lesz a töltelék (fúúúú azt nagyon nem szeretem), de csodák csodájára rózsaszínű volt! Nemcsak a töltelék (ami a puncs ízre engedett volna következtetni) de a nápolyi tésztája is rószaszínű volt. Na! Mondtam is, hogy én ebből inkább nem kérek... Aztán Balázs meggyőzött, hogy azért egy próbát megér és nem jöttem rá, hogy pontosan milyen íze van, de leginkább a fahéjra emlékeztet... Nem rossz, sőt egyenesen finom! El fog fogyni. :)
2008. június 9., hétfő
Képek a pénteki vitorlázásról
Mi a biztonság kedvéért nem vittünk fényképezőgépet a tengerre, mert a gép nem nagyon szereti a vizet :)
Most megkaptam a képeket a kollégáktól:
Felhúzzuk a fővitorlát
Szép volt.
Bedőlt!
Csak fölöttünk nem volt felhő.
És itt egy rövid video, amit egy magyar kollégám vett fel (Google account kell hozzá. Akinek GMail-je van, az biztos meg tudja nézni):
http://picasaweb.google.com/vlad4343/GooglersSailing060608#5209821166327642450
Most megkaptam a képeket a kollégáktól:
Felhúzzuk a fővitorlát
Szép volt.
Bedőlt!
Csak fölöttünk nem volt felhő.
És itt egy rövid video, amit egy magyar kollégám vett fel (Google account kell hozzá. Akinek GMail-je van, az biztos meg tudja nézni):
http://picasaweb.google.com/vlad4343/GooglersSailing060608#5209821166327642450
Naplemente
Apu megjegyzésére reagálva térképen megmutatom, hogy miért is láthatjuk mi úgy a naplementét, ahogy az a képeken is látszik, mert valóban nem egyértelmű.
Dublintól délre, Dun Laoghaire-ben lakunk. A balkonunk északnyugati irányba néz, amerre ezen a földrajzi szélességen nyáron a Nap nyugodni látszik. A Napot a város felé látjuk lemenni és a képeken látható víztömeg a Dublin-öbölhöz tartozik.
View Larger Map
Így láthatuk mi szép naplementéket.
Ja! A hálószobák ablakai pont ellenkező irányba, délkeletre néznek, így a felkelő Nap pont a hasunkra süt :)
Dublintól délre, Dun Laoghaire-ben lakunk. A balkonunk északnyugati irányba néz, amerre ezen a földrajzi szélességen nyáron a Nap nyugodni látszik. A Napot a város felé látjuk lemenni és a képeken látható víztömeg a Dublin-öbölhöz tartozik.
View Larger Map
Így láthatuk mi szép naplementéket.
Ja! A hálószobák ablakai pont ellenkező irányba, délkeletre néznek, így a felkelő Nap pont a hasunkra süt :)
2008. június 8., vasárnap
Farmer's market
Tegnap este Greg (Nagy Gergő, volt Virgós kollégám), Eszter és én bementünk a városba a Floridita salsa klubba. Most nem volt olyan fergeteges a buli és nem is maradtunk nagyon sokáig, 1-kor értünk haza. Mindenesetre Greggel jókat beszélgettünk.
Megtudtam, hogy miden vasárnap vásár van a közeli People's Park-ban. Pont ott, ahol tegnap hevertünk. Reggel 10 körül ki is mentünk hármasban a Farmer's Market-et végigjárni.
Akadt itt mindenféle friss zöldség, gyümölcs, hal és készétel is. El is határoztuk Eszterrel, hogy jövő hét vasárnap innen hozzuk majd a reggelihez a péksüteményt és az ebédhez valókat.
Innen kisétáltunk a hullámtörő gát végébe. Most a déli oldalon sétáltunk, így a piros világítótoronyhoz lyukadtunk ki.
Vittünk most is távcsövet. Néztük a vitorlás hajókat, a várost, és Dun Laoghaire-t. Az időjárással ismét nagyon nagy szerencsénk volt. Elláttunk a Dublin-öböl északi végébe, Howth-ba. Annyira sütött a nap, hogy Greg le is pirult!
Este megint pazar naplementében gyönyörködhettünk:
Megtudtam, hogy miden vasárnap vásár van a közeli People's Park-ban. Pont ott, ahol tegnap hevertünk. Reggel 10 körül ki is mentünk hármasban a Farmer's Market-et végigjárni.
Akadt itt mindenféle friss zöldség, gyümölcs, hal és készétel is. El is határoztuk Eszterrel, hogy jövő hét vasárnap innen hozzuk majd a reggelihez a péksüteményt és az ebédhez valókat.
Innen kisétáltunk a hullámtörő gát végébe. Most a déli oldalon sétáltunk, így a piros világítótoronyhoz lyukadtunk ki.
Vittünk most is távcsövet. Néztük a vitorlás hajókat, a várost, és Dun Laoghaire-t. Az időjárással ismét nagyon nagy szerencsénk volt. Elláttunk a Dublin-öböl északi végébe, Howth-ba. Annyira sütött a nap, hogy Greg le is pirult!
Este megint pazar naplementében gyönyörködhettünk:
2008. június 7., szombat
Néha pihenni is kell...
Eszter főzte a mai edédet. Készített egy finom gombalevest és még finomabb brassóit. Már napok óta brassóira vágyott. Mondjuk a hozzávaló hús beszerzése nem volt zökkenőmentes. A hentesnél nem volt sertés-lapocka, úgyhogy egy kevésbé zsíros, jobb minőségű húst vettünk. Füstölt szalonna sem volt, csak a helyi "back-rasher", de ezzel is kerek, harmonikus lett a brassói íze.
Ebéd után kimentünk a legközelebbi parkba, aminek People's Park a neve. Elég picike, de nagyon szépen rendben van tarva. Természetesen itt is a tömött, puha, nagyon zöld fű dominál:
Azt terveztem, hogy majd olvasok. Ez lett belőle:
Nem volt nagyon meleg, de kellemes volt a napsütés (itt minden percét ki kell élvezni, mert nem jut belőle túl sok). Jól éreztük magunkat:
Este megyünk be a városba a Floridita salsa klubba és találkozunk egy volt Virgós kollégámmal, Nagy Gergővel. Egy kétnapos konferenciára érkezett. Ma este nálunk alszik és holnap már megy is vissza Magyarországra.
Ebéd után kimentünk a legközelebbi parkba, aminek People's Park a neve. Elég picike, de nagyon szépen rendben van tarva. Természetesen itt is a tömött, puha, nagyon zöld fű dominál:
Azt terveztem, hogy majd olvasok. Ez lett belőle:
Nem volt nagyon meleg, de kellemes volt a napsütés (itt minden percét ki kell élvezni, mert nem jut belőle túl sok). Jól éreztük magunkat:
Este megyünk be a városba a Floridita salsa klubba és találkozunk egy volt Virgós kollégámmal, Nagy Gergővel. Egy kétnapos konferenciára érkezett. Ma este nálunk alszik és holnap már megy is vissza Magyarországra.
Túléltük!
Tegnap kihajóztunk az öbölbe 28 Google-ös kollégámmal, 5 Sportsyacht-on.
Eszter valami nagyobb jachtra számított és egy picit megijedt, amikor az első erősebb szélbefordulásnál 50-60 fokban bedőlt a hajó :)
(ez kb. 30 fokos bedőlés a képen, képzelhetitek a 60 fokos milyen lehetett!)
Azért megnyugtatott minket az oktatónk, hogy ezek a hajók úgy vannak megépítve, hogy szinte lehetetlen, hogy felboruljanak.
A kollégáim fotóztak, úgyhogy majd töltök fel képeket, ha megosztják velem.
Eszter reagál:
Megijedtem?... Inkább meglepődtem, hogy egy "igazi" hajó helyett egy műanyag tutajjal mentünk ki a nyilt vízre... :) Eszter, a naív ugyanis azt képzelte, hogy ezek "rendes" hajók, mármint messziről olyan nagynak tűnnek, lehet, hogy csak a magas árbócok miatt. Mindenesetre meglepetésként ért, hogy milyen is egy vitorlás közelről. Aztán elindultunk és az első forduló után , ahogy azt Balázs is írta, bedőlt a hajó, na több sem kellett, iszonyatosan megijedtem, olyan volt, mintha beborulnánk.
Egyébként ezektől eltekintve nagyon jó volt és nagyon élveztem. Az idő szerencsére kedvezett, és a táj is gyönyörű volt. Érdekes volt a tengerről szemlélni a partokat. Gyönyörű naplementénk volt és még szivárványt is láttunk.
Eszter valami nagyobb jachtra számított és egy picit megijedt, amikor az első erősebb szélbefordulásnál 50-60 fokban bedőlt a hajó :)
(ez kb. 30 fokos bedőlés a képen, képzelhetitek a 60 fokos milyen lehetett!)Azért megnyugtatott minket az oktatónk, hogy ezek a hajók úgy vannak megépítve, hogy szinte lehetetlen, hogy felboruljanak.
A kollégáim fotóztak, úgyhogy majd töltök fel képeket, ha megosztják velem.
Eszter reagál:
Megijedtem?... Inkább meglepődtem, hogy egy "igazi" hajó helyett egy műanyag tutajjal mentünk ki a nyilt vízre... :) Eszter, a naív ugyanis azt képzelte, hogy ezek "rendes" hajók, mármint messziről olyan nagynak tűnnek, lehet, hogy csak a magas árbócok miatt. Mindenesetre meglepetésként ért, hogy milyen is egy vitorlás közelről. Aztán elindultunk és az első forduló után , ahogy azt Balázs is írta, bedőlt a hajó, na több sem kellett, iszonyatosan megijedtem, olyan volt, mintha beborulnánk.
Egyébként ezektől eltekintve nagyon jó volt és nagyon élveztem. Az idő szerencsére kedvezett, és a táj is gyönyörű volt. Érdekes volt a tengerről szemlélni a partokat. Gyönyörű naplementénk volt és még szivárványt is láttunk.
2008. június 5., csütörtök
Suli és a péntek esti program
Ott kezdem, hogy 2001: Űrodüsszeiát nézünk és lassan, de biztosan megőrülök tőle... Most volt az a rész, amikor a Kék Duna keringő megy. Még nem láttam a filmet, de ez az űr dolog a klasszikus zenével nekem nem jön be. Balázs is most látja először és szerinte ez a párosítás a rendező, Stanley Kubrick ötlete volt (ilyeneket tud.. ezért -is- szeretem). Most pedig huhognak kint az űrben! Atyagatya!
Na, a lényeg, hogy szerda délelőtt Csabiék elindultak Amszterdamba és magukkal vitték a jó időt. Mielőtt kijöttek, felkészítettük őket, hogy a jó idő itt nem garantált, de végig szerencséjük volt és gyönyörű időt fogtak ki... Ezek után nem tudom mennyire hiszik el, hogy itt bizony olykor esik is az eső :)
A ma délelőtti angolórára egy ismeretlen tanárnő jött be és mondta, hogy ezentúl ő viszi az osztályt. Furcsa volt, hogy nekünk egy szót sem szóltak "hivatalosan". Úgy értem, hogy a tanárunk tegnap még házit adott és arról beszélt, hogy ma mivel fogunk foglalkozni és ma már nem is jött, azaz jött suliba csak másik csoportba ment. Furi volt, hogy a hét közepén hirtelen tanárt váltunk. Szerencsére az új tanár nagyon jól tanít és jó órát tartott.
Holnap délután, hat óra után "suli-buli" lesz. Azaz vihetünk magunkkal barátokat a suliba és iszogathatunk, beszélgethetünk, de sajnos én nem tudok menni... ugyanis VITORLÁZNI MEGYÜNK!!!! :)
Mikor Balázs először ment vitorlázó repülni, megkérdezett engem, hogy lenne-e kedvem vele menni "vitorlázni". Majdnem kiugrottam a bőrömből! Már láttam lelkiszemeimmel a Balatont... a kis hajókat, a napot, a gyönyörű tájat... Mondtam, hogy jó ötlet! Balázs meglepődött... mondta, hogy azt hitte, hogy nem rajongok a vitorlázásért... Mondtam, hogy még nem próbáltam, de már régóta ki szerettem volna próbálni. Még egy jó ideig elbeszéltünk egymás mellett a "vitorlázásról", mire végül rájöttünk, hogy én a hajózásra, Ő pedig a repülésre gondol. Mindenesetre amióta itt vagyunk a kikötő közelében mondogatom, hogy egyszer majd el kéne menni és most íme a lehetőség. Egy kollégája felvetette ötletként a vitorlázást és mi is csatlakoztunk a csapathoz. Szóval holnap hatkor kihajózunk, kb. 30-an megyünk, úgyhogy 6 hajót bérelünk ki. Lesz valami kisebb verseny is és a partraérés után közös vacsora.
Nagyon örülök, hogy vitorlázni megyünk, bár van bennem egy kis félsz is... Mi van, ha nem értem majd, amit angolul mondanak nekem... Vagy, ha tengeribeteg leszek? Vagy, ha beleesek a vízbe? Vagy, ha az egész hajó elsüllyed??? de csak gey picit izgulok... :)
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ez a film (Űrodüsszeia)... Ja és akkor ezzel a költői kérdéssel megragadom az alkalmat és buzdítalak Titeket kedves olvasóink, hogy bátran kommentezzetek, mert olyan érzésem kezd lenni, mintha csak a falnak beszélnék... Biztos én vagyok a csekély értelmű medvebocs, de nem értem, hogy miért van ebben a filben sokminden fejjel lefelé, azaz értem , hogy az "űr-érzést" akarja átadni, de nekem nem jön át... És ezek a hangefektek... Egyszerűen embertelen! Balázsnek tetszik... szegény... Dehát izlések és ficamok :)
Más: van már itteni bankkártyám és amikor a bankban voltam intézni a dolgot a mellettem lévő sorban épp egy szinesbőrű fiatalember állt. Fülig érő szájjal közölte, hogy bankkártyát szeretne csináltatni. Mondta neki az ügyintéző, hogy útlevél és PPS szám kell hozzá. A férfi még mindig hatalmas vigyorral az arcán közölte, hogy neki se útlevele, se más személyazonossági papírja nincs... Érdekes elképzelés! Nem tudom, hogy ezt hogy gondolta, de az ügyintéző rezzenéstelen arccal mondta, hogy sajnos ez így akkor lehetetlen.
Ja! A befogadott német lány történetének utolsó fejezete: multkor odajött hozzám, hogy szeretné megköszönni, hogy befogadtuk és hálája jeleként vett nekünk két csomag gumicukrot. Ühöm! Én tényleg nem azért ajánlottam fel neki a szállást, mert bármit is vártam érte cserébe, de ha nem vett volna semmit, azt jobb néven vettem volna, mint ezt az "ajándékot". Azért vette ezt, mert egyszer beszélgetés közben felmerült, hogy Balázs nagyon szereti a Haribo-t, az már más tészta, hogy én kifejezetten utálom! Ja és az egészben az a legszebb, hogy tudom, hogy azért vette ezt, mert ez volt a legolcsóbb megoldás... és én több emberi tulajdonság között (mint pl: pontatlanság, butaság, lassúság stb.) a szarrágóságot is utálom! Mindenesetre próbáltam véka alá rejteni az ezzel kapcsolatos érzéseimet (ami az én esetemben elég nehéz, aki ismer az tudja, hogy minden érzelem azonnal kiül a csini kis pofimra), szóval nagy levegőt vettem, mosolyogtam és megköszöntem a nagy semmit!
Na, a lényeg, hogy szerda délelőtt Csabiék elindultak Amszterdamba és magukkal vitték a jó időt. Mielőtt kijöttek, felkészítettük őket, hogy a jó idő itt nem garantált, de végig szerencséjük volt és gyönyörű időt fogtak ki... Ezek után nem tudom mennyire hiszik el, hogy itt bizony olykor esik is az eső :)
A ma délelőtti angolórára egy ismeretlen tanárnő jött be és mondta, hogy ezentúl ő viszi az osztályt. Furcsa volt, hogy nekünk egy szót sem szóltak "hivatalosan". Úgy értem, hogy a tanárunk tegnap még házit adott és arról beszélt, hogy ma mivel fogunk foglalkozni és ma már nem is jött, azaz jött suliba csak másik csoportba ment. Furi volt, hogy a hét közepén hirtelen tanárt váltunk. Szerencsére az új tanár nagyon jól tanít és jó órát tartott.
Holnap délután, hat óra után "suli-buli" lesz. Azaz vihetünk magunkkal barátokat a suliba és iszogathatunk, beszélgethetünk, de sajnos én nem tudok menni... ugyanis VITORLÁZNI MEGYÜNK!!!! :)
Mikor Balázs először ment vitorlázó repülni, megkérdezett engem, hogy lenne-e kedvem vele menni "vitorlázni". Majdnem kiugrottam a bőrömből! Már láttam lelkiszemeimmel a Balatont... a kis hajókat, a napot, a gyönyörű tájat... Mondtam, hogy jó ötlet! Balázs meglepődött... mondta, hogy azt hitte, hogy nem rajongok a vitorlázásért... Mondtam, hogy még nem próbáltam, de már régóta ki szerettem volna próbálni. Még egy jó ideig elbeszéltünk egymás mellett a "vitorlázásról", mire végül rájöttünk, hogy én a hajózásra, Ő pedig a repülésre gondol. Mindenesetre amióta itt vagyunk a kikötő közelében mondogatom, hogy egyszer majd el kéne menni és most íme a lehetőség. Egy kollégája felvetette ötletként a vitorlázást és mi is csatlakoztunk a csapathoz. Szóval holnap hatkor kihajózunk, kb. 30-an megyünk, úgyhogy 6 hajót bérelünk ki. Lesz valami kisebb verseny is és a partraérés után közös vacsora.
Nagyon örülök, hogy vitorlázni megyünk, bár van bennem egy kis félsz is... Mi van, ha nem értem majd, amit angolul mondanak nekem... Vagy, ha tengeribeteg leszek? Vagy, ha beleesek a vízbe? Vagy, ha az egész hajó elsüllyed??? de csak gey picit izgulok... :)
Nem tudom ti hogy vagytok vele, de ez a film (Űrodüsszeia)... Ja és akkor ezzel a költői kérdéssel megragadom az alkalmat és buzdítalak Titeket kedves olvasóink, hogy bátran kommentezzetek, mert olyan érzésem kezd lenni, mintha csak a falnak beszélnék... Biztos én vagyok a csekély értelmű medvebocs, de nem értem, hogy miért van ebben a filben sokminden fejjel lefelé, azaz értem , hogy az "űr-érzést" akarja átadni, de nekem nem jön át... És ezek a hangefektek... Egyszerűen embertelen! Balázsnek tetszik... szegény... Dehát izlések és ficamok :)
Más: van már itteni bankkártyám és amikor a bankban voltam intézni a dolgot a mellettem lévő sorban épp egy szinesbőrű fiatalember állt. Fülig érő szájjal közölte, hogy bankkártyát szeretne csináltatni. Mondta neki az ügyintéző, hogy útlevél és PPS szám kell hozzá. A férfi még mindig hatalmas vigyorral az arcán közölte, hogy neki se útlevele, se más személyazonossági papírja nincs... Érdekes elképzelés! Nem tudom, hogy ezt hogy gondolta, de az ügyintéző rezzenéstelen arccal mondta, hogy sajnos ez így akkor lehetetlen.
Ja! A befogadott német lány történetének utolsó fejezete: multkor odajött hozzám, hogy szeretné megköszönni, hogy befogadtuk és hálája jeleként vett nekünk két csomag gumicukrot. Ühöm! Én tényleg nem azért ajánlottam fel neki a szállást, mert bármit is vártam érte cserébe, de ha nem vett volna semmit, azt jobb néven vettem volna, mint ezt az "ajándékot". Azért vette ezt, mert egyszer beszélgetés közben felmerült, hogy Balázs nagyon szereti a Haribo-t, az már más tészta, hogy én kifejezetten utálom! Ja és az egészben az a legszebb, hogy tudom, hogy azért vette ezt, mert ez volt a legolcsóbb megoldás... és én több emberi tulajdonság között (mint pl: pontatlanság, butaság, lassúság stb.) a szarrágóságot is utálom! Mindenesetre próbáltam véka alá rejteni az ezzel kapcsolatos érzéseimet (ami az én esetemben elég nehéz, aki ismer az tudja, hogy minden érzelem azonnal kiül a csini kis pofimra), szóval nagy levegőt vettem, mosolyogtam és megköszöntem a nagy semmit!
2008. június 4., szerda
2008. június 2., hétfő
Dalkey, könyvespolc, helikopter
Ma munkaszüneti nap volt (June Bank Holiday), így rengeteg szabadidőnk volt.
Délelőtt kisétáltunk Eszterrel az északi Dun Laoghaire-i hullámtörő gáthoz, ami az erkélyünkről is látható. Ez az ország egyik legnagyobb mesterséges öble amúgy.
Majdnem fél órába telt, mire eljutottunk a gát végéhez, ahol egy világítótorony van. Ez zölden világít, ami azt jelenti a hajózóknak, hogy ez a jobboldali -- a déli gát végében pedig piros a világítótorony fénye, ez a baloldali (már annak, aki a tenger felől közelít). A repülőgépek szárnyán is piros és zöld fények jelzik a bal és jobb oldalt.
Itt egy pár fotó, amit délelőtt csináltunk:
Ebéd után elmentünk DART-al a három megállóra lévő Dalkey faluba és ott sétáltunk egy jó órát. Nagyon szép hely!
Ma - hosszú szenvedés után - sikerült végre befejeznünk a könyvespolc-projektet. Az összes könyvünk kikerült a kartondobozokból és mind a polcon pihen.
Íme az eredmény:
A sarokban, kép baloldalán látható kartondoboz (tele CD-kkel) az egyetlen, ami megmaradt a 26-ból a költözés óta! :)
Más:
Délután nagyon érdekes esemény szemtanúja voltam.
A partiőrség egyik mentőhelikoptere az öbölben horgonyzó jachtok fölött lebegett kb. 25-30 méteren. Gyorsan előkaptam a távcsövet és azon keresztül nagyon jól láttam a gépet.
Pár perce lebeghetett ott, amikor a tolóajtót kinyitották, leengedtek egy kötelet és egy sisakos fickó leereszkedett a vízfelszínhez, a parthoz közel és végül egy mólón kötött ki, ahol már több ember várta. Amikor leért, a kollégái visszacsőrölték a kötelet és a helikopter elkezdett körözni az öböl felett. Ekkor még azt hittem, hogy valami gyakorlatozás folyik.
Pár perccel később visszahelyezkedett a helikopter és leengedett egy hordágyat. Ami ezután történt a földön, azt a fáktól sajnos nem láttam, de nem sokkal később újból megjelenet a hordágy, amin feküdt valaki. Ekkor már tudtam, hogy ez nem gyakorlat (főleg ünnepnapon, este hétkor). A sisakos fickóval együtt felcsőrölték a helikopterbe a hordágyat, majd el is repült a helikopter. A tolóajtót már menet közben csukták be. Nyilván sürgősségi mentés zajlott. Nagyon profi, összeszokott csapat volt és a pilóta is ahhoz az elithez tartozik, akik perceken keresztül képesek lebegni egy helyben, akár viharban is.
Örültem, hogy szemtanúja lehettem, de természetesen az apropónak magának nem örvendtem. Azért jó tudni, hogy van kire számítani a bajban:
Délelőtt kisétáltunk Eszterrel az északi Dun Laoghaire-i hullámtörő gáthoz, ami az erkélyünkről is látható. Ez az ország egyik legnagyobb mesterséges öble amúgy.
Majdnem fél órába telt, mire eljutottunk a gát végéhez, ahol egy világítótorony van. Ez zölden világít, ami azt jelenti a hajózóknak, hogy ez a jobboldali -- a déli gát végében pedig piros a világítótorony fénye, ez a baloldali (már annak, aki a tenger felől közelít). A repülőgépek szárnyán is piros és zöld fények jelzik a bal és jobb oldalt.
Itt egy pár fotó, amit délelőtt csináltunk:
Ebéd után elmentünk DART-al a három megállóra lévő Dalkey faluba és ott sétáltunk egy jó órát. Nagyon szép hely!
Ma - hosszú szenvedés után - sikerült végre befejeznünk a könyvespolc-projektet. Az összes könyvünk kikerült a kartondobozokból és mind a polcon pihen.
Íme az eredmény:
A sarokban, kép baloldalán látható kartondoboz (tele CD-kkel) az egyetlen, ami megmaradt a 26-ból a költözés óta! :)
Más:
Délután nagyon érdekes esemény szemtanúja voltam.
A partiőrség egyik mentőhelikoptere az öbölben horgonyzó jachtok fölött lebegett kb. 25-30 méteren. Gyorsan előkaptam a távcsövet és azon keresztül nagyon jól láttam a gépet.
Pár perce lebeghetett ott, amikor a tolóajtót kinyitották, leengedtek egy kötelet és egy sisakos fickó leereszkedett a vízfelszínhez, a parthoz közel és végül egy mólón kötött ki, ahol már több ember várta. Amikor leért, a kollégái visszacsőrölték a kötelet és a helikopter elkezdett körözni az öböl felett. Ekkor még azt hittem, hogy valami gyakorlatozás folyik.
Pár perccel később visszahelyezkedett a helikopter és leengedett egy hordágyat. Ami ezután történt a földön, azt a fáktól sajnos nem láttam, de nem sokkal később újból megjelenet a hordágy, amin feküdt valaki. Ekkor már tudtam, hogy ez nem gyakorlat (főleg ünnepnapon, este hétkor). A sisakos fickóval együtt felcsőrölték a helikopterbe a hordágyat, majd el is repült a helikopter. A tolóajtót már menet közben csukták be. Nyilván sürgősségi mentés zajlott. Nagyon profi, összeszokott csapat volt és a pilóta is ahhoz az elithez tartozik, akik perceken keresztül képesek lebegni egy helyben, akár viharban is.
Örültem, hogy szemtanúja lehettem, de természetesen az apropónak magának nem örvendtem. Azért jó tudni, hogy van kire számítani a bajban:
Ki mit tud? -eredmény (Britain's Got Talent)
Szombaton ért véget az itteni, azaz az angliai Ki mit tud? és a kedvenceim második helyezést értek el. Íme az elődöntős produkciójuk:
Ő lett az első. Tavaly is jelentkezett a versenybe, de nem jutott be a döntőbe. Most bejutott és tartolt, ez volt a döntős száma:
Ő lett az első. Tavaly is jelentkezett a versenybe, de nem jutott be a döntőbe. Most bejutott és tartolt, ez volt a döntős száma:
2008. június 1., vasárnap
Nyugat-Írország
Csütörtök este érkezett meg Csabi és Marcsi hozzánk vendégségbe. Még a reptéren autót béreltek és néhány kisebb navigációs kaland után valamivel éfjél után sikeresen megérkeztek hozzánk. Pénteken Dublint járták be, tegnap reggel pedig négyesben elindultunk Galway-be.
Mivel Galway kb. 300 km-re van Dublintól, próbáltunk minél hamarabb elindulni és egy óra körül meg is érkeztünk a városba, ami elég jónak számít, mert az út többsége kétszer egysávos szűk utakból állt. Galway aranyos, hangulatos kis vársoka, íme néhány fotó:
Nyugaton hangulatos, teljesen egyedi a táj, ami a halott állatoknak, a tengernek és némi gleccser-tevékenysgének köszönhető. Hogy értsétek miről beszélek: sok-sok-sok-sok és még több évvel ezelőtt meleg tengervíz borította ezt a vidéket... Az elhullott állatok és növények maradványai a tenger fenekén összegyűltek és üledékes kőzeteket hoztak létre az évmilliók során. Aztán a tenger visszahúzódott és ezeket a kőzeteket maga után hagyta. Ezt követték a gleccserek, amik mély barázdákat vájtak ezekbe a nagy sziklatömbökbe és kisebb-nagyobb köveket hoztak létre eközben. A sziklák hajszálrepedéseibe víz és föld került, amiket a növények gyökerei tovább szélesítettek. Ez a hosszú eróziós folyamat tette lehetővé, hogy most a szürke sziklák között gyönyörű virágok éljenek.
Ez a vidék egyszerűen gyönyörű! Sok szikla, kisebb-nagyobb kövek, sok zöld fű, apró virágok. Az emberek természetesen ezeket a köveket használják az építkezéseknél, így sok a kő alapú ház, a sziklakert és a kőkerítés.
Elfoglaltuk a szállást, ami egy nagyon kis aranyos "Bed & Breakfast" jellegű szálló volt (családi vállalkozás, 3 kis szobával).
Azonnal mentünk is tovább a Moher sziklákhoz. Ezek a meredek sziklapartok több, mint 300 millió éve alakultak ki. A legmagasabb sziklafal 214 méter magasan van a tengerszinthez képest! Nagy szerencsénk volt az időjárással! Teljes pompájában mutatta magát a táj:
Este bementünk a legközelebbi faluba vacsorázni. Nagyon finomakat ettünk és egy kis zenés mulatság után (ahol a helyi zenész szólóban gitározott és énekelt pop slágereket....) mentünk is a szállásra aludni.
Ma pedig a kiadós "full irish breakfast" (sült szalonna+kolbász+tükörtöjás+sült paradicsom és pirítós kenyér) után jöttünk is vissza Dublinba, természetesen még néhány megállót megejtettünk. Megnéztük a Portal Tomb-ot, ami ie. 4000-ből maradt meg és temetkezési helyként és áldozati oltárként működött.
Voltuk még egy 1500-as években épített várnál is, de sajnos erről nincs más infom...
Nagyon jól éreztük magunkat és gyönyörű tájakat láttunk ismét. Csabiék ma mentek tovább Észak-Írországba (Belfast-on keresztül mennek egy kis északi faluba). Kedd este jönnek vissza, aztán szerdán mennek is tovább Amszterdamba, majd onnan vissza Budapestre... jó tartalmas programot állítottak össze :)
Nekünk a holnapi nap munkaszüneti nap. Még nincs konkrét programunk... Ja és képzeljétek! Csütörök este sikerült kicseréltetni a könyvespolcunk hibás darabját és Balázs, az ezermester már fel is állította (bár kicsit labilis, de azt hiszem ez a a szerkezet alapvető gyengesége miatt van így), úgyhogy lehet, hogy holnap többek között a könyvek kipakolása kerül terítékre és akkor az összes kartondobozunk eltűnik végre a lakásból!
Mivel Galway kb. 300 km-re van Dublintól, próbáltunk minél hamarabb elindulni és egy óra körül meg is érkeztünk a városba, ami elég jónak számít, mert az út többsége kétszer egysávos szűk utakból állt. Galway aranyos, hangulatos kis vársoka, íme néhány fotó:
Nyugaton hangulatos, teljesen egyedi a táj, ami a halott állatoknak, a tengernek és némi gleccser-tevékenysgének köszönhető. Hogy értsétek miről beszélek: sok-sok-sok-sok és még több évvel ezelőtt meleg tengervíz borította ezt a vidéket... Az elhullott állatok és növények maradványai a tenger fenekén összegyűltek és üledékes kőzeteket hoztak létre az évmilliók során. Aztán a tenger visszahúzódott és ezeket a kőzeteket maga után hagyta. Ezt követték a gleccserek, amik mély barázdákat vájtak ezekbe a nagy sziklatömbökbe és kisebb-nagyobb köveket hoztak létre eközben. A sziklák hajszálrepedéseibe víz és föld került, amiket a növények gyökerei tovább szélesítettek. Ez a hosszú eróziós folyamat tette lehetővé, hogy most a szürke sziklák között gyönyörű virágok éljenek.
Ez a vidék egyszerűen gyönyörű! Sok szikla, kisebb-nagyobb kövek, sok zöld fű, apró virágok. Az emberek természetesen ezeket a köveket használják az építkezéseknél, így sok a kő alapú ház, a sziklakert és a kőkerítés.
Elfoglaltuk a szállást, ami egy nagyon kis aranyos "Bed & Breakfast" jellegű szálló volt (családi vállalkozás, 3 kis szobával).
Azonnal mentünk is tovább a Moher sziklákhoz. Ezek a meredek sziklapartok több, mint 300 millió éve alakultak ki. A legmagasabb sziklafal 214 méter magasan van a tengerszinthez képest! Nagy szerencsénk volt az időjárással! Teljes pompájában mutatta magát a táj:
Este bementünk a legközelebbi faluba vacsorázni. Nagyon finomakat ettünk és egy kis zenés mulatság után (ahol a helyi zenész szólóban gitározott és énekelt pop slágereket....) mentünk is a szállásra aludni.
Ma pedig a kiadós "full irish breakfast" (sült szalonna+kolbász+tükörtöjás+sült paradicsom és pirítós kenyér) után jöttünk is vissza Dublinba, természetesen még néhány megállót megejtettünk. Megnéztük a Portal Tomb-ot, ami ie. 4000-ből maradt meg és temetkezési helyként és áldozati oltárként működött.
Voltuk még egy 1500-as években épített várnál is, de sajnos erről nincs más infom...
Nagyon jól éreztük magunkat és gyönyörű tájakat láttunk ismét. Csabiék ma mentek tovább Észak-Írországba (Belfast-on keresztül mennek egy kis északi faluba). Kedd este jönnek vissza, aztán szerdán mennek is tovább Amszterdamba, majd onnan vissza Budapestre... jó tartalmas programot állítottak össze :)
Nekünk a holnapi nap munkaszüneti nap. Még nincs konkrét programunk... Ja és képzeljétek! Csütörök este sikerült kicseréltetni a könyvespolcunk hibás darabját és Balázs, az ezermester már fel is állította (bár kicsit labilis, de azt hiszem ez a a szerkezet alapvető gyengesége miatt van így), úgyhogy lehet, hogy holnap többek között a könyvek kipakolása kerül terítékre és akkor az összes kartondobozunk eltűnik végre a lakásból!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)